Így hazudik a 444 a Liget Projektről

A 444 egy közel fél órás riporttal teljes mellszélességgel beállt a Ligetvédők mögé. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha egy korrekt, tényszerű, mindkét felet megszólaltató anyag konklúziójaként foglalnának állást, de esetükben már rögtön az elején ítéletet hirdetnek, amit 26 percen keresztül különböző csúsztatásokkal próbálnak izzadtságszagúan alátámasztani. Korrigálunk. 

A videó megtekintéséhez kipihent állapotban kell nekikezdeni, mert a nyilatkozó sztárkertész, Megyeri Szabolcs mondatait kétszer kell meghallgatni, hogy egyszer megértsük.

De nem baj, vágjunk bele. Erős az indítás, azt mondja, hogy projektnek köszönhetően a ligetet szétszabdalják majd az utak, és valósággá válik a schnelleri jóslat: csak házak közötti parkrészletekké silányul a nagy egység. Valószínűleg a jóember még nem járhatott a ligetben, hiszen most pontosan ez a helyzet. Keresztbe 2x2 sávos troliút szeli ketté, hosszában a Kós Károly, alul az 56-osok tere, és ezek között is számos betonút darabolja a parkot. A Liget Budapest Projekt pontosan ezt fogja felszámolni, és visszaállítani az egységet, ezek kárára nő majd a zöldterület, de érdekes módon ezt elfelejtik megemlíteni. 

Megyeri Szabolcs sztárkertész és Papcsák Ferenc - mindenhova dörgölőzünk?

Ezután a sztárkertész úr előadja, hogy ma Magyarországon nincs olyan „zöldügyi” szakember, aki jó szívvel beállna a projekt mögé. Segítsünk rajta. Nem tudom, hogy Mőcsényi Mihály neve mond-e neki valamit, de ilyen elhanyagolható Kossuth-, meg Széchenyi-díjak mellett a magyar tájépítészeti oktatást is ő alapozta meg. De, hogy mást ne mondjuk a ligetet megújító és történelmi rehabilitációját célul kitűző tájépítészeti pályázatot támogatja a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata és a Magyar Tájépítészek Szövetsége, akik természetesen a döntést hozó zsűriben is helyet foglalnak. Na, ők is senkik. 

Ezután betérnek a Hungexpo épületeknél táborozó ligetvédőkhöz. Jól látható, a szerencsétlen, társadalom perifériájára szorult emberek végre valamilyen közösségi élményhez jutnak, így érthető, ha nem akarnak innen mozdulni. Szomorú látvány őket nézni, inkább vet fel ez szociális-ellátórendszerbeli kérdéseket, sem mint zöldügyi aggályokat. De, ha már ott volt a 444, megkérdezték őket, hogy szakmailag milyen kivetni valót látnak a projektben. „Hát, a Baán László.” „Kölcsönadta a képeket a Habonynak, meg az az esküvő, jaaaj.” „Ő politikus, nem szakember”. Meggyőző érvek? Aki ilyet mond, az nyilván az elmúlt tíz évben nem járt múzeumban, kár is lenne itt holmi Munkácsykkal, Hundertwasserekkel és Picassokkal dobálózni. 

Mielőtt elbóbiskolnánk, a jó kertész barátunk fülbemászó hangja ránt vissza minket az álomvilágból. Tényfeltárás következik. Kimentek a Hungária körútra, ahol egy szerencsétlen fát mutatnak be, ami a hatalmas környezeti terhelés miatt nem tudott rendesen megnőni, és szerinte a ligetbe ültetendő fákra is ez vár. A jó hírünk az, hogy egyrészt a Hungária körút mellett lévő viszonyok szerencsére nem állnak fenn a Városliget közepén, másrészt az átmenő és parkoló kocsiforgalom megszűnésével drasztikusan csökken a fákra nehezedő szennyezési nyomás. 

Ezt még a 444 is lebontaná

Újabb állásfoglalás következik: megy a hazugsággyár, élen a projekt honlapján látható „füllentő” felirattal: megújul a park, nő a zöldfelület. Hogy mi ebben a hazugság? Természetesen nem támasztják alá, csak sejtetik: ha a Zrt. mondja, az már igaz nem lehet. Ismét segítünk. A ligetben elhelyezendő épületek, a Zene háza és a Galéria valóban valamivel nagyobbak lesznek, mint a Hungexpo és a PeCsa. De. Köszönhetően annak, hogy az előbbi épületnél közel 7000 négyzetméter eddig elzárt; az 56-osok terén több tízezer négyzetméter, és a parkot átszelő felesleges betonutak felszámolásával szintén ezres nagyságrendben tudnak visszaadni területeket a parkhasználóknak és a természetnek. Persze, ez még csak ígéret, és nyilván azért füllentés, mert nem rímel a riportkészítő előzetes szándékaival. 

Ezután belebonyolódnak a zöldterület és a zöldfelület bonyolult kérdéskörébe. Vélelmük szerint ők tetten érték a Városliget Zrt. kommunikációját, mert az szerintük következetesen csak a zöldfelület növekedését propagálja (mert az szerintük egyet jelent a mélygarázst borító gyepszőnyeggel), de a kívánatos irány a zöldterület növekedés lenne. Egyrészt ajánlom figyelmükbe az alább olvasható definíciókat a Magyar Tájépítészek Szövetségének honlapjáról, hátha okosabbak lesznek, másrészt – tudom, hazudnak – a projekt gazdái többször elmondták, hogy nem mennek bele a zöldterület kontra zöldfelület vitába, hanem a biológiai aktivitás szigorú előírása alapján fogják a parkosítást véghezvinni. Ezek egzakt, mérhető és számon kérhető számok, amelyekbe természetesen nem fér bele az alibi zöldtető (egyébként melyik terveken látnak zöldtetőt, kezit csókolom?). De, hogy még konkrétabbak legyünk több mint 800 fát ültetnek a projekt során, mondanom sem kell, hogy ez nem hangzik el a videóban. (igaz, ez csak 20-al több, mint amennyit a kertész úr szeretne látni a felvételen) 

Zöldfelület: minden olyan terület, amelyet növényzet borít. Gyep és cserjeszinten a borítottság akkor teljes, ha az egyedek kitöltik a közöttük lévő, rendelkezésre álló életteret. Fák törzsének közvetlen közelében –ahol a gyep és cserjeszint életfeltételei nem adottak- a zöldfelület méretét az el nem burkolt gyökérzóna adja. Lombos fák esetében a zöldfelület méretét a szabadon hagyott, burkolattal nem fedett gyökérzóna területe adja. 

Zöldterület: A település beépítésre nem szánt területeinek részben vagy egészben állandóan növényzettel fedett, más területfelhasználási egységhez nem tartozó közterületei, kivételesen közhasználat céljára átadott területei. (közparkok, közkertek). 

Itt még a városligeti kacsák elfogyasztásától felpuffadt ligetvédő fiú, a mögötte meghúzódó évszázados tájépítészeti tapasztalatra támaszkodva kifejti, hogy az mennyire gáz már, hogy a városligeti tavat is beleszámolják a zöldfelületbe. Hát barátom, ha ezt tényleg el kell magyarázni, akkor nagy a baj. Elég legyen annyi, hogy növények is vannak benne. Meg halak. Ehetőek. 

A következő tíz percben a ligetvédők mindennapjait láthatjuk, ami akár a Trainspotting következő része is lehetne. Szinte mi is érezzük, ahogy a THC szétáramlik az ereinkben, és így már azon sem lepődünk meg, hogy az egykori Kertem művészbejárójából kiröppen egy medvenagyságú katicabogár, aminek egy  lódarázs volt az apukája. Igazi audiovizuális élmény, ami töményen összefoglalja, hogy miért volt óriási hiba bezárni az OPNI-t. 

Csak egy szokásos délután a ligetvédők táborában

Végezetül a zuglói testületi ülésről kapunk hangulatképeket, ahol megemlékeznek Karácsony polgármester látványos politikai vereségéről. Erre nem is fecsérelnénk a szót, inkább érdemes elolvasni a korábbi tudósításainkban (Zugló a Liget Projekt mellettZugló még mindig támogatCsaládi Karácsony a ligetben, Leszól a pártközpont a zuglói szociknak). 

Összességében tehát elmondható, hogy a videó inkább felfogható egy kortes beszédnek a ligetvédők mellett, sem mint egy, a tényeken alapuló, mindkét fél véleményét magába foglaló, hiteles tájékoztatásnak. És, hogy frappánsan válaszoljunk arra kérdésre, miért szükséges ennyi pénzt költeni a projekt kommunikációjára? Hogy még véletlenül se a 444-ből tájékozódjanak az emberek.

Ne keverjék, ne kavarják

2016.02.21.

Na, most, van itt ez a „Baán-ügy”. Nem tudom, hogy ügy-e, mindenesetre aggasztó jeleket tapasztalunk itt, a szerkesztőségben. Valahogy úgy érezzük, hogy nem minden, a Liget-projekt kapcsán véleményt nyilvánító résztvevő áll a valóság talaján. Nem nagyon akaródzik nekik (és sajtómunkásaiknak) elválasztani az ocsút a búzától.

Pedig el kell.

Baán László Szépművészeti Múzeum főigazgatóként hozott döntései semmi esetre sem érinthetik, befolyásolhatják (és tehetik kritika tárgyává) a Liget-projektben miniszteri biztosként kifejtett tevékenységét. És magát a projektet sem. Egyetlen esetben, amikor a projekt keretén belül a Szépművészetivel kapcsolatos döntésekről van/lesz szó.

Az, hogy – nem mellékesen szabályszerű szerződés keretein belül – kinek kölcsönöz a RAKTÁRBÓL képeket, amelyeket hiánytalanul, hibátlanul és határidőre visszakapott, nos, az nem befolyásolja a Városliget zöldfelületeit.

Miként az sem, hogy milyen (hibás, vagy nem hibás – nem tisztünk eldönteni) döntés keretében (amelyhez főigazgatóként joga van!) adja oda bérbe vagy ingyen a rábízott múzeumot a jelentkezőknek. Ezek elsősorban ízlésbeli kérdések, lényegi dolgokat nem szabad, hogy befolyásoljanak. (Gyanítom, ha nem Habony Árpádról, hanem bárki másról lett volna szó, akkor az eset még hírt sem ér meg, nemhogy címlapsorozatot).

Ezeknek mi köze a vacsorához?

Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a Gyurcsány-kormány és Hiller István minisztersége idején, 2007-ben került sor az esküvői vacsorára, amikor még szó sem volt a Liget felújításáról, rehabilitációjáról. Mert eszükbe sem jutott. (Nem Baánéknak).

Ebből kellene – mindenkinek – kiindulnia.

És abból, hogy a Baán-Habony kapcsolat okozott-e bárkinek bármilyen kárt? Hogy egy kulturális menedzseléssel foglalkozó céget miért vétek felkérni kulturális menedzselésre? Hogy változik-e bármely festmény szépsége azért, mert egyeseknek Baán és/vagy Habony nem szimpatikus? Van-e köze ennek bármihez?

Szerintünk nincs.

A tervezői vagy tájépítészeti pályázatokat nem Habony bírálja el, hanem egy nemzetközi zsűri. Nem Habony cége fog építkezni, hanem egy közbeszerzésen kiválasztott partner.

Úgy hogy erősen az az érzésünk, hogy egyesek itt csak a fekáliát keverik-kavarják. Baánba szakmailag nem tudnak belerúgni, így keresnek egy címlapképes figurát, akire aztán a rigómezei csata óta az összes negatívumot rá lehet húzni.

Csak éppen azzal nem foglalkoznak, hogy a kiválasztott démonról az ország 90 százaléka azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Ez csak körúti, belterjes értelmiségi és sajtóköröknek téma. Ezért kellene leszállni erről a vonalról, mert érvek helyett csak személyeskedő indulatokat gerjeszt.

Ha egyáltalán.

Karácsony várost csinál

Vajon hogyan lehet vitának nevezni valamit, amiben az egyik fél még véletlenül sem a vita témájáról beszél a vitapartnere többszöri unszolása ellenére sem? Karácsony Gergely zuglói polgármester fentebb vázolt ténykedése folytán kijelenthető: sehogy.

A nagy dérrel-dúrral beharangozott, és – pártaktívának is beillő szellemiségben – szép létszámú közönséget vonzó dr. Baán László – Karácsony Gergely vita mindenről szólt, csak a politikus jóvoltából egyről nem: a Városligetről.

Baán ugyan szokásához híven – erről csak leszokik egyszer – késett (morgolódtak is rendesen, antrénak semmiképpen sem volt jó, mert még a semlegesek is udvariatlanságnak vették), de utána szemléletes és konkrét prezentációval kísért érvrendszerrel ecsetelte a Liget Projekt előnyeit, szépségeit, világszínvonalú elképzeléseit.

Karácsony erre egy „itt vagyok, de minek” felütéssel kezdődő aktuálpolitikai (oda nem illő) ámokfutásba kezdett, amely a Fidesz Budapest-politikájától a Patyomkin váron át tartalmazta a ligeti lényeget is: ne legyen ott semmi, sétáljon a nép.

Hű, baszd meg! Ez igen!

Ennyi volt az érdemi hozzászólás...

A főpolgármester-jelölti kortes beszédben még összefüggéstelenül orbánozott egy jó ízűt (arisztokratikus viselkedés a Várba költözni, letűnt múltat visszahozni, a Ligetre meg odadobnak mellékesen 200 milliárdot, hogy kuss legyen a Várról), ami megfelelt a balliberális pártotthonként is funkcionáló Mozsár kávéházba (tréfás, hogy a Városliget Zrt. vezérigazgatóját Mozsár Istvánnak hívják…) összehívott PM kongresszus résztvevőinek (mind az 58 párttag ott is volt). Nyilvánvaló volt, hogy Karácsony a sajtónak játszik, érdemben hozzá sem tud szagolni a témához. Azt is bírta mondani, hogy minek ide múzeum, amikor a turisták nem a magyar képzőművészet, hanem a Sziget-fesztivál miatt jönnek fővárosunkba…

A felhergelt, Ráday Mihállyal megerősített LMP-PM-es zöldkoalíciós nagygyűlésnek még odavetette a legszebb mondatot: A várost a városlakóknak csináljuk!

Csinálni mást szoktak…

Nyilvánvalóvá vált, hogy KG még véletlenül sem akar érdemben a témában megnyilatkozni – nem is tűnt úgy, mintha tudna –, de azok a mondatok simán elsiklottak füle mellett, amit Baán a fő téma, a NAGY ZÖLDÜLÉS kapcsán mondott: nincs olyan számítási módszer, ami szerint csökkenne a zöldfelület.

Az algarajongók ingerküszöbét nem ütötte meg a mondat, s amikor Baán azt kérte a jelenlévőktől, hogy mondjanak egy olyan fejlesztést Budapest elmúlt 120-130 évéből, aminek örültek az itt lakók és csodájára jártak a külföldiek (mert a Liget ilyen lesz), akkor a mögöttem álló, 50 körüli nő (pártaktivista) bemondta a tutit: Romkocsma.

Na, itt hagytam ott a „vitát”. Teljesen értelmetlennek tűnt minden további perc ebben a Mozsárban.

A történéseket maximálisan jól látta előre a tegnapi mémalkotó. Látnoksága itt!

Karácsony a bunkerben :)

2016.02.14.

Hétfőn Baán-Karácsony vita lesz, csak azt nem tudjuk miről. Mindenesetre a neten találtuk ezt a videót, ami nagyjából tükrözi a jelenlegi pozíciókat. 

Zoboki, a partizán 2.0 - Udvari bohóckodás

Csudálatos nap volt a tegnapi, hiszen végre eredményt hirdettek az új Nemzeti Galéria tervpályázatával kapcsolatban. Egy rövidke elmélkedés erejéig azonban szeretnék még egy picit visszakanyarodni a hét elejére: történt ugyanis, hogy a Katona József Színház kantinjában vitaestet rendeztek a Liget Budapest Projektről. Baán László, Ed Harris (György Péter), Barkóczi István és Balázs Mihály húzta fel a mellvértet, és kardot rántva estek egymásnak a Városliget szent ügyéért.

1.jpgforrás: Nagy Edina

A projekt szempontjából sok újdonsággal nem szolgált az este azon kívül, hogy megdöbbentő látni mennyi embernél akadt be ugyanaz a lemez, úgyhogy megpróbálok segíteni, lassan írom, hogy mindenki megértse:

NEM

BETONOZZÁK

LE

A LIGETET

PONT

Ellenben annál érdekesebbek voltak az elmúlt napok eseményeit kibeszélő vitriolok. Bemelegítésnek a Közlekedési Múzeum hálás témájával kezdtek, mindenki egyetértett: a felújítás időszerű, üdvözölték a kiállítótér bővülését. A beszélgetések alatt azonban egyre inkább érezhető volt a közelgő vihar, ami az inkriminált Zoboki manőver megtárgyalásánál csapott le. Aki nem ismerné a történteket, érdemes Cicc.á tanult kollégám korábbi értekezését pótolnia. Barkóczi István, Zobokiék képviseletét felvállalva azt találta mondani, hogy ezt bizony egyfajta polgári engedetlenségnek szánták. Ennél a pontnál kezdtem hevesen vakarózni és tikkelni. Még valamennyire meg is érteném az akciót, ha utána kiállnának, és érvekre felfűzve elmagyaráznák, miért gondolják, hogy a galéria jobb helyen lenne a várban, mint a ligetben. Ehhez képest a Baán és György felől érkező teljesen jogos és ésszerű felvetésekre Barkóczinak a kétségtelenül meggyőző „csakazértismaraggyonavárba” és az „ottahelye” volt a válasza. Különösen érdekes volt eközben figyelni, hogy a tőlem 1m-re ülő Zoboki Gábor rendkívül elégedett mosollyal az arcán percenként végigtekintett a közönségen, önelégülten biccentve, amikor tekintete találkozott valamelyik kedves ismerősével. Szinte látszódót a szövegbuborék a feje fölött: „Na, jól belefostam a ventillátorba, mi?! :))) YOLO”.

makettparbaj_12.jpg

Abba is hagytam a vakarózást, mert megértettem, hogy itt semmilyen polgári engedetlenségről nincs szó, pusztán egy sértett gyermeki lélek ripacskodó performanszáról, hogy ahogy mondani szokás: ellopja a showt. Hát ellopta. Ahogy ellopta egy másik magyar tervezőiroda elől a lehetőséget. Ahogy saját magát is szembeköpi: 

„Az terjed a városban, hogy a Budai Vár teljes rekonstrukcióját, az erre vonatkozó koncepció kidolgozását és majdani megvalósítását a kormány Zoboki Gáborra, illetve a Zoboki és Demeter építészirodára bízná...

...

– Igaz a hír a Vár rekonstrukciójával kapcsolatban?

– Én is hallottam ilyen pletykákat, de azt hiszem, az ilyenfajta szóbeszéd a munka nélküli építésztársadalom kellemetlenkedése. Hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi – januári – felmérések szerint a magyar építészek nyolcvan százaléka munkanélküli... Ebből pedig az következik, hogy rendkívüli az éhség a munkára...

...

– Még mindig a válaszra várok, hogy akkor most a maga irodáját fogják-e megbízni a Vár rekonstrukciójának kidolgozásával?

– Nem hiszem. Én egy modernista pasas vagyok, nem profilunk a történeti épületek rekonstrukciója....”

(részlet a Mozgó Világ 2011-es Zoboki interjújából)

Így múlik el a világ dicsősége, a konklúziót minden vonja le maga.

UI.: Végre egy üdítő Liget Projektes fórum, ahol nem Zugló Ökle Várnai Laci, és a hidrogeológia városligeti nagyasszonya, Garay Klári néni tematizálta estet. Minden bizonnyal a 750 Ft-os belépő riaszthatta el őket, isten tartsa meg a jó szokásukat.

Hírek a Lizséből

Hamarosan megtudjuk, hogy fog kinézni az ötből négy új múzeum, de addig sem áll meg az élet a Városliget környékén, lássuk mik a hírek.

Meghívást kapott a Liget Budapest Projekt a soron következő Smart City Expo-ra. Bármilyen meglepő az eseményen okos városfejlesztési megoldásokat mutatnak be, tehát amikor valami rafinériával úgy sikerül egy fejlesztés, hogy az fenntartható, környezettudatos és a város javát szolgálja. Tehát külföldi szakértők(is) úgy látják, hogy a Liget Budapest Projekt fenntartható, környezettudatos, és a város javát szolgáló módon újítja meg a Városligetet. Most Várnai Úr ezeket olvasva biztos csak legyint, hogy: "ááá ez egy ócska, komolytalan rendezvény, látod még a Magyar Urbanisztikai Társaságot sem hívták meg előadni" - de nem, a negyedik alkalommal megrendezendő kiállításra Amszterdamtól kezdve Koppenhágáig a világ minden tájáról érkeznek városvezetők, számszerint ötvenen, illetve olyan világcégek mint a Microsoft, vagy az IBM is képviseltetik magukat városfejlesztési megoldásaikkal.

A másik hír, amiről fontos, hogy megemlékezzünk, Baán László bejelentette: méltó emlékhelyet állítanak a végtelenül szomorú történetű, aljas módon lerombolt Regnum Marianum templom egykori helyén, a korábbi Csete-Makovecz tervek alapján, vagyis a föld alatt lévő altemplom ismét látogathatóvá válna. Úgy gondolom ehhez különösebb kommentár nem szükséges, csak egyetérteni lehet a döntéssel.

Hoppá(l)!

Napokban robbant a bomba, hogy léket kapott a Liget Budapest hajója, és az internetes sajtóban sorra jöttek a szalagcímek, hogy elmaradhat a Városliget “beépítése”.  Itt szeretnék közbeszúrni egy gondolatot, mert számomra kiábrándító szembesülni azzal, hogy a magukat tárgyaligosnak tartó orgánumok továbbra is beépítésről beszélnek. Egy éve erről megy a duma, de leírom mégegszer: venni kellene a fáradságot, át kellene nézni a terveket, és az egyszeri újságíró is szembesülhetne azzal, hogy meglévő épületek, betonfelületek helyére kerülnek új múzeumok. Az Ő logikájuk szerint tehát már most is be van építve a Liget, de tudom, kellenek a hangzatos lózungok, így jön a jó sok kattintás. Szóval visszatérve: Hoppál Államtitkár Úr gondolt egyet és beleöntötte azt a bizonyost a ventillátorba, a jövő évi költségvetésbe a projekt menetrendszerinti folytatásához szükséges összeg töredéke van csak nevesítve, így ő 50% esélyt lát arra, hogy az megvalósul. Pár nappal azután, hogy sztárépítész irodák jelentkeztek az Új Nemzeti Galéria tervezésére, és néhány hét választ csak el a többi múzeum tervpályázatának eredményhírdetésétől, ez több mint kellemetlen… Lett volna, ha még aznap nem cáfolja a híreket Baán László, a projekt miniszteri biztosa. Dióhéjban a lényeg, hogy a 2015 –ös évre szükséges forrásokat (kb. 15 milliárd Ft) nem külön sorban tartalmazza a költségvetés, hanem azokat az általános vagy rendkívüli tartaléból fogják kifizetni felmerülésükkor, kormánydöntés alapján.  Másnap reggel Hoppál a Kossuth Rádióban tisztázta az esetet, minden marad a régiben, haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Az eset tanulsága, hogy a kommunikáción finoman szólva is lenne mit javítani kormányon kívül és belül, ha államtitkár úr egyeztet mielőtt nyilatkozik, elkerülhető lett volna ez a félreértés, és nem hozza szívroham közeli állapotba  Civil Női Kormánytól Garay Klárán át Várnai-ig mindenkit. 

Liget helyett gittrágás – kampány az ész ellen


Múlt hét szombaton a Humán Platform szervezésében fórumot tartottak a Liget Budapest Projekttel kapcsolatban. Három-három prominenst hívtak meg, hogy képviselje a támogatói (Baán László, György Péter, Puczkó László), illetve a kritikusi (Mélyi József, Berkeczi István, Zimborás Gábor) oldalt, Gulyás Márton moderálásában. Izgalmasnak ígérkezett a felek egymásnak feszülése, titkon abban is bíztam, hogy esetleg a vita konstruktív irányba előremozdíthatja a párbeszédet – sajnos nem így lett, de ne szaladjunk előre.

IMG_0501.JPG

A vitriolt megelőzően mindenki három percet kapott indításként, Baán elmondta a már korábban is ismert érveit: a cél az, hogy Liget minden elemében jobb legyen, a beruházással hűek szeretnének maradni a Városliget történeti fejlődéséhez, és hagyományaihoz, magyarul a kultúra, a zöld és a pihenés jól megfér egymás mellett. György Péter a társadalomtudományok felől közelítette meg a témát, míg Buczkó Tamás az kulturális turizmus koordináta rendszerében segített elhelyezni a projektet, a rá jellemző profizmussal. A másik oldal részéről Berkeczi István – aki egyébként kiváló építész – már az indító prezentációja során elvesztette a harcot egy giffel szemben, és szegény úgy kiesett beszélgetésből, hogy érdemben csak valamikor a vége tudott visszakapcsolódni. Mélyi József elismert művészettörténész egy viccesnek szánt, előre megírt fiktív történetet olvasott fel Baán kulturális miniszterségéről, a poénok nem igazán jöttek át, de ami a nagyobb baj, hogy semennyire sem volt releváns a rendezvény témájával kapcsolatban. Végül Zimborás Gábor építész, urbanista mélygarázs építési területek, dugók rémisztő fényképeivel szolgálta ki a közönség vérre szomjazó tagjait. Megjegyezném a margón, hogy sajnos az építkezések azok ilyenek, átmeneti kellemetlenségekkel járnak, de a végeredmény ideális esetben kárpótol mindenért.

Szívesen folytatnám, hogy a bevezető előadások után milyen jó kis, tanulságos párbeszédek, viták alakultak ki – de nem. Az ellenzői oldal felkészületlen volt, érveik nem voltak megalapozottak és folyamatosan cáfolták is azokat, utolsó mentsvárként sértődötten csak a projekt alapkoncepciójába kapaszkodtak, ami szerintük hülyeség. Reagálásként a másik oldal igyekezett eloszlatni a félelmeket, és a beruházás összes pozitívumát felsorolni. Ez a végtelen ciklikusság jellemezte a beszélgetéseket addig, amíg érzékelték a pódiumon ülők is, hogy ennek ebben a formában kevés értelme van és javasolták, hogy inkább jöjjenek a közönségkérdések. Ekkora alakult át a rendezvény Baán úr one man showjává, mindenki tőle akart kérdezni. Minden tiszteletem az övé, hogy képes volt megőrizni nyugalmát, és három és fél óra után(!) ugyanolyan higgadtan huszadjára is elismételni, hogy több lesz a zöld. De legalább a „nép” kiereszthette a gőzt.

IMG_0505.JPG

Nagyon utálom a politikát, és végtelenül idegesít, hogy alattomos módon valahogyan mindig beszivárog a liget jövőjéről szóló párbeszédekbe, de egy héttel a választások előtt naivitás lett volna arra gondolni, hogy a rendezvény kivétel lesz ez alól. Várnai László, Szabó Rebeka, Lugosi András – csak, hogy pár nevet említsek a politikai pillanatemberekből – jelenlétükkel emelték az est fényét, és 1-2 percig megmutathatták magukat. Pipa, jelenléti ív aláírva, sms a főnökségnek, hogy ő bizony most megmutatta Baánnak hol a helye. Sajnos Garay Klára, aki az összes „lógia” végződésű tudományt csatasorba állította már a fejlesztések kritizálása során sem kivétel, számomra végleg hiteltelenítette magát azzal, hogy baloldali összefogás égisze alatt, dékásként elindul a választásokon. Csendben hozzáteszem, hogy azon pártok állnak mögötte, akik semmit nem tettek a Ligetért, és vastagon benne vannak abban, hogy ma ilyen állapotban van a park.
Elszomorító volt látni és hallani, hogy jórészt fent említett politikusok által hergelt kérdezők olyan nyilvánvaló képtelenségekre, rémhírekre, fél információkra támaszkodva követelik Baán fejét, hogy az ember hajhagymája tényleg otthagyja a fejbőr kényelmét és kihullik. Lebetonozzák a ligetet, passzióból már megindult a fák irtása, alaptörvény ellenes a projekt, ellehetetlenül az élet egész Pesten, a biológiai aktivitás növelése semmit sem jelent, és lehetne még sorolni.

Keserű szájízzel indultam hazafelé…
Naívan bár, de még bízom abban, hogy vasárnap után ez végletes megosztottság kevésbé lesz jellemző, és végre érdemi párbeszédeket lehet majd folytatni valós kérdésekről. Nem, nem arról, hogy miért vidéki a városligeti törvény egyik benyújtója.

 

 

 

 

Lizsé újratöltve – elindult a megvalósítás

Szeptember 15-én átadták a budapestieknek a Liget Budapest Projekt által kiírt Mi Padunk – Mi Placcunk pályázat pályamunkáit – azaz a Városligetet övező kerületek iskolásainak padfestményeit.  Erre több mint száz pályázat érkezett, amelyekből 53 valósult meg.  Baán László, a projekt miniszteri biztosa, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Kovács Dániel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, az ötletpályázat zsűri tagja tartott sajtótájékoztatót az eseményről, s amely során az utolsó, „mi Ligetünk” padot is kihelyezték a Ligetbe. Így elkészült az egy pad – egyesített műalkotás mint szimbólum.

Baán László beszélt arról, hogy ez a gesztus jelképezi azt is, milyen típusú Ligetet szeretnének – a Városliget Zrt. online ötletpályázatára bárki jelentkezhet újító ötleteivel.  A kreatív diákok és tanáraik számára pikniket szerveztek az esemény megünneplésére.

1.png

 Jelen volt Mozsár István, a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. vezérigazgatója, aki elmondta, hogy a városligeti projekteket megvalósító, operatív szakasz a Zrt. feladata, ahol az év végi Park pályázat lesz majd igazán érdekes. Ésszerű és hasznos átalakításokat terveznek: még nagyjából 100 szemetest telepítenek, a Városligeti tó megtisztítása már megtörtént, a felújított napozópadok is készen vannak, a továbbiakban pedig még 2-3 hidrobiológiai vízforgató berendezést – nem hagyományos szökőkutat – készülnek üzembe helyezni az ősz folyamán. Megoldják a járdák szakadásait, roncsolódásait a babakocsisok és a biciklisek, görkorisok és tűsarkúban közlekedők örömére, megoldást keresnek a kutyások és a kutyátlanok közti súrlódások csillapítására, továbbá várják a lakosság további ötleteit is. A teljes vertikum több száz javaslat alapján alakul majd ki.

2.jpg

A Ludwig Múzeum és a Nemzeti Galéria új pályázati kiírást igényel, tehát kétfordulós lesz a pályáztatás. Eddig 140 mű érkezett a kiírásra, ezt fogják szűkíteni a legjobb építészeti ötletek összegzésére. 10-15 pályamunkából fognak végül választani október közepén, és a tervek szerint márciusra lesznek meg a konkrét elképzelések.

A Szépművészeti Múzeum február 15-ével – a Rembrandt-kiállítás végével – zár be, ekkor kezdődnek meg itt a konkrét munkálatok. A múzeumi anyag átmenetileg a Nemzeti Galériába költözik.

3.jpg

S ha mindezt megígérték, és egy részét már meg is valósították, miért is ne hihetnénk a további ígéretekben, nevezetesen, hogy a zöldfelület növekedni fog, hogy valóban rendbe teszik a lestrapált múzeumokat, újakat is átadnak a nagyközönségnek, sőt új múzeumtípust, társadalmi múzeumot avatnak,hogy folytatják a Városligeti tó felújítását, egyszóval takaros közparkká varázsolják a jelenleg meglehetősen elhanyagolt Lizsét – és abban, hogy minden beruházás akár 10 éven belül megtérül?

 4.jpg

Érvek helyett magányos magamutogatás

 

Városliget Város Vár címmel a Magyar Urbanisztikai Társaság tegnap délután, kora este meghívott előadók segítségével igyekezett több szakma szemüvegén keresztül érdemi vitát folytatni a Városliget jövőjéről. Ha nincs ott az LMP-ből asszonyverés gyanúja miatt kizárt, most éppen Civil Zuglós Várnai László, akkor talán el is érték volna céljukta. De ott volt. (Erről picit később).

A FUGA apró kiállító termét hamar megtöltötték vendégek, jórészt ifjú egyetemisták és az építész szakma képviseltette magát, akiket a kíváncsiság mellett az igényelhető 1,5 kreditpont is a rendezvényre vonzott.

Körmendy Imre elnök bevezetője után rövid 10-15 perces előadások következtek, amelyek igyekeztek más és más szakterület felől körüljárni a témát. Voltak érdekes információk a Városliget történetéről is, de a több mint két és fél órás időtartam alatt lényegében a korábbi kritikákat ismételték el a hozzászólók.

IMG_7711.jpg

Az előadók részéről a Liget Budapest Projekt ellen elhangzott leggyakoribb érv – a vélt csökkenő zöld felületek mellett - az volt, hogy miért kell egy helyre koncentrálni ennyi múzeumot, és miért nem Budapest jórészt peremvidékén fekvő elhanyagolt, használaton kívüli épületeiben, tereiben kerülnek szétszórásra, úgynevezett barnamezős beruházásként. Nem vitatva az előadók szakértelmét, de talán ideje lenne a szakmának túllendülnie ezen a kérdésen. Egyrészt egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a múzeumok decentralizált elhelyezése valóban képes újra életet lehelni egy környékbe (lásd Nemzeti Színház), másrészt számos nemzetközi példa mutatja, hogy a múzeumok koncentrált elhelyezése igenis működőképes lehet, meghatározva a város arculatát. Itt érdemes megjegyezni, hogy ehhez a múzeumok jelenlegi gyűjteményeit át kell gondolni, hogy hosszú távon is képesek legyenek fenntartani az érdeklődést.

El kell fogadni, hogy a helyszín adott és inkább arról kell(ene) beszélgetni, hogyan tudjuk a kulturális célokra emberemlékezet óta nem látott forrásokat úgy elkölteni, hogy a liget visszanyerje közparki funkcióit szimbiózist alkotva a körülötte létrejövő múzeumokkal. Erre igyekezett választ adni Albrecht Ute prezentációja, aki a fővárosi képviseletében bemutatta a készülő városligeti szabályozás sarokpontjait megerősítve, hogy a zöld felületek aránya a korábbi 61 százalékról 65 –re  (valós zöld felületről van szó, nem épület felszínről), míg a beépíthetőség 7 százalékban maximalizálódik. Többször elmondta, hogy minden ágáló megértse: a beruházás meg fogja őrizni a liget növényvilágát, különös tekintettel az itt elhelyezkedő ősfákra. Egyedüli kivétel a Nemzeti Galéria helyszíne, amely a PECSA helyét foglalja majd el, itt le kell majd csípni egy picit a zöld felületből.

IMG_7733.jpg

Az rendezvényt a kritikus, de kulturált hangnemű előadások jellemezték, egészen a végéig, amikor is Várnai László zuglói önkormányzati képviselő égve a tettvágytól belekezdett politikai performanszába, és aláíró íveket osztott a Városliget megmentéséért. Egészen kínos és méltatlan jelenet volt, a szervezők is szóvá tették, hogy nem ez volt a rendezvény célja. Ráadásul ezzel az amúgy legitim érvekkel érkező, párbeszédben reménykedő előadókat hiteltelenítette el. Nehéz elhinni neki, hogy a budapestiek (zuglóiak) érdekeit képviseli. Sokkal inkább tetszett a magamutogató fontoskodása saját politikai pecsenye sütögetésének.

Azért bízunk abban, hogy a június 12–én folytatódó partneri egyeztetés segíti a feszkók enyhítését. A Főváros részéről mindenesetre érzékelhető a szándék, a megfontolandó kritikákat már be is építettek a koncepcióba.

Tényleg, most komolyan: miért akkora baj, hogy egy kultúrváros jön létre a városban? Kevesebbek, vagy többek leszünk-e általa?

Szerintem…

Hátha erre is választ kapunk nemsokára.

 

IMG_7738.jpg

IMG_7725.jpg

IMG_7716.jpg

IMG_7740.jpg

Fotó: Bono

 

12

Ezeket a cikkeket olvastad már?