Exkluzív beszélgetés Sou Fujimotoval, a Magyar Zene Háza tervezőjével

2015.06.11.

Tegnap Sou Fujimoto, a Liget Budapest projekt Magyar Zene Házára kiírt építészeti pályázatán nyertes iroda, a japán Sou Fujimoto Architects vezetője Budapesten járt, hogy aláírja a szerződést, amelyet követően a végleges kiviteli terveket is elkészíthetik. Az esemény sajtótájékoztatóján sikerült elkapnunk a népszerű japán építészt egy rövid beszélgetés erejéig.

Címkék: Interjú

Edwin Heathcote: Sikeres lehet a kulturális innováció

Még néhány nap és megtudjuk, hogy milyen múzeumok is lesznek a Városligetben. A titkos, többfordulós pályázatokról nemzetközi zsűri döntött és az egyes épületek nyertes terveit 2014. december 19-én, pénteken hirdetik ki. A nemzetközi zsűri egyik izgalmas figurája Edwin Heathcote építész, a Financial Times ismert építészeti kritikusa, kíváncsi voltam, hogy milyennek látja Budapestet, mi a véleménye a beruházásról,  hogy egyáltalán jó ötletnek tartja-e, hogy a Ligetbe tervezték a sok múzeumot. Kérdeztem a győztes pályázatokról, de elég határozottan azt válaszolta, hogy nem mondhat semmi konkrétumot egyikről sem. Elképzelhető, hogy néhányan találkoztak már Edwinnel Budapesten a zsűrizéstől teljesen függetlenül, ami persze nem véletlen, a miértekre választ kaptunk. Most viszont Edwin Heathcote-ot, a  Liget Budapest Projekt zsűri tagját Londonban értük utol.

eddie_portrait.jpg

Névjegy
Edwin Heathcote építész és designer 1968-ban született Londonban. Építészetről és formatervezésről írt kritikái rendszeresen jelennek meg a tekintélyes Financial Times-ban és a GQ Magazinban. Számos könyvet írt, többek között Budapest építészetéről és Makovecz Imréről. Jelenleg Londonban él.

Milyen szerepe van egy beruházás esetében magának a helynek, mennyire befolyásolja a megtérülést?

Az ingatlanszakértők biztosan azt válaszolnák erre a kérdésre, hogy minden a megfelelő hely kiválasztásán múlik – de a megtérülés sokkal inkább múlik azon, hogy a beruházás képes-e összeépülni a környezetével, és hogy mit tud hozzátenni a város szövetéhez. Minden egyes  projekt esetében lennie kell egy megfogalmazható oknak, hogy miért oda tervezik, és azt is látni kell,  hogy az ötlet maga hogyan fejlődik együtt a környezettel és hogyan illeszkedik a jövő fejlesztési terveibe.

A Liget Budapest Projekt kapcsán egyes szakértők azt állítják, hogy a beruházás 15 éven belül megtérül, mások szerint a megtérülésnek esélye sincs.  Önnek mi erről a véleménye?

Egy kulturális innováció esetében igencsak problematikus megtérülésről beszélni, mert a forintban kifejezhető haszon közvetetten jelentkezik - a turizmusból, a közlekedésből –  és nem feltétlenül az eladott jegyekből. Nagyon meglepődnék, ha önmagában a jegyeladásból bármilyen megtérülésre lehetne számítani 15 éven belül, de tekintettel Budapest igen komoly kulturális vonzerejére, lehet ez is jelentős bevétel. A fotómúzeum például már önmagában is nagy űrt tölt be a kulturális palettán. De nemcsak ott, hiszen a városnak egy eddig nem igazán kihasznált területén épül majd fel, és hatása bizonyára továbbgyűrűzik a VI.-VII. kerületekbe, ahol további beruházásokat és plusz lehetőségeket ösztönözhet. 

Építészetileg milyennek látja Budapestet?

Építészeti szempontból Budapest nem igazán különleges.  Ugyanakkor, ha egyes városrészek újragondolásáról és felélesztéséről beszélünk, akkor igen izgalmas dolgokkal lehet találkozni Budapesten. Az utcák, a gyalogos közlekedés újratervezése sok helyen rendkívül jól sikerült, vagy ott vannak a világon is egyedülálló, rendkívül népszerű romkocsmák, amelyek szinte forradalmi változást indítottak el a város egyes részein.

Lehet-e önmagában a múzeum turisztikai látványosság, függetlenül attól, hogy mit láthatunk magában az épületben?

Nem hiszem, hogy bárkinek is érdekes lehet önmagában egy múzeum, ha az épület fontosabbá válik, mint a benne látható tartalom. Vannak olyan múzeumok, ahol az épület és a tartalom egymást kiemelik, ahol az építészek képesek voltak nyomot hagyni a város történelmén, ugyanakkor érzékenyen reagáltak a kor művészettel szemben támasztott igényeire. Példaként említeném a Londonban található Tate Modern-t vagy a párizsi Palais de Tokyo-t.

1.jpg

Ismer a budapesti múzeumi projekthez hasonló nagy kulturális beruházásokat?

Igen, ilyen a Budapesthez közeli Bécsi Kulturális Negyed, az 1960/70-es években épült  londoni South Bank, vagy hogy egy mostani példát említsek, ilyen a Saadiyat Island Abu Dhabiban.

Talán kevesen tudják, hogy az ön számára különösen fontos Budapest. Mi ennek a kötődésnek az oka?

Édesanyám magyar és a feleségem is az. Éltem és dolgoztam Budapesten, írtam egy könyvet a város építészetéről és egy másik könyvet Makovecz Imréről.

2.jpg

A Liget sorsa rendezésért kiált

A Liget Budapest beruházás terve kap hideget-meleget innen is, onnan is. Az egész projekt költségeinek egy tizedét (15 milliárd forintot) felhasználó Fővárosi Állat- és Növénykert mintha teljes védettséget élvezne minden tekintetben. Az Állatkerthez kerülő Vidámpark látványosságai már idén több látogatót vonzottak, mint a korábbi években, holott csak kisebb átalakításokra volt idő, de a 2018-ra elkészülő elképesztő méretű Pannon Park már most sokak kedvence az újjászületésre váró Városligetben, holott csak a tervekről olvashattunk eddig.

Az Állatkert messze a legtöbb turistát vonzó látványosság egész Magyarországon. Évente több látogatója van, mint a lista élén szereplő Szépművészeti Múzeumnak és a Mátyás templomnak együttesen. Tehát, ha valakinek van tapasztalata egy beruházás menetéről, megtérüléséről, kulturális hasznáról, az dr. Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója.  Húsz éve kezdett a Városligetben dolgozni,  azóta követi a változásokat. Szerinte nem jelent gondot a nem odavaló épületek eltüntetése, s az sem, ha újak kerülnek oda. Amire viszont mindenek előtt oda kell figyelni: az a zöld területek megőrzése, amelyek a tervek szerint nincsenek veszélyben, sőt attól sem kell félni, hogy a zöld terület kisebb lesz.

„Óhatatlan, hogy egy ekkora fejlesztés átpolitizálódik – mondta  Persányi főigazgató - , sok mindent meg lehet kérdezni, hogy ennyi pénzt nem lehetne-e hasznosabban elkölteni, netalán másra költeni.  De ha azt nézzük, hogy a Ligetnek a másik, eddig kihasználatlan része új funkciókat és látványosságokat kap, akkor oda jutunk vissza, hogy ennek az egésznek az értéke tovább erősödik. Az ördög a részletekben rejlik, a kérdés, hogy az egyedi létesítményeknek a léptéke hogyan tud az elviselhetőség határain belül maradni. Azt tudomásul kell venni, hogy akik a vágyakat megfogalmazzák, azok egyre nagyobbra dagadó dolgokat szeretnének.“ Persányi Miklós szerint az egész vita, s maga a politikai vita is arra kellene, hogy fókuszáljon, hogy hol vannak ezek a határok.

Video interjúnkban Persányi Miklós a Liget megújulásáról: 

 

Városligeti könyvajánló 2. rész

Az Állatkert már a Kiegyezés előtt, 1866-ban megkezdte működését. Eredeti formájában kulturális intézmény, és nemcsak idehaza ritka, egzotikus állatokat járt ide megcsodálni Pest humán élővilága – például Sissi királyné közbenjárására kapták meg a zsiráfot a schönbrunni állatkerttől –, hanem idegeneket is. A kor szokása szerint etnográfiai és antropológiai jellemzőiket tekintve szokatlan, távoli népek, bennszülött afrikaiak és távol-keletiek járták szervezetten Európát, az állat- és emberkertekben lehetett találkozni velük; itt élték hónapokig a maguk különös életét a rács, a korlát másik oldalán, ez volt a pénzkeresetük. Számunkra bizarr, de ekkoriban teljesen elfogadott és hétköznapi ez a fajta látványosság. Itt lakott Jónás, a víziló, aki olyan népszerű volt, hogy szerepelt a telefonkönyvben. Az állatok jó része szabadon járt-kelt az Állatkertben. Elefánt hátára ültették a gyerekeket, aki körbesétált velük, máskor kis szekereket húztak pónik és szamarak hasonló céllal. Záráskor egy renitens mosómedvét vizes slaggal spricceltek le a fa tetején, hogy leimádkozzák onnan a ketrecébe.

Az Állatkertet 1912-ben – Fővárosi Állatkertté átnevezve – a főváros felújíttatta, újjáépíttette, tulajdonába vette. Ezután épült fel mindaz, amit ma is ismerünk, s ettől kezdve kulturális központ. Az Állatkertnek saját szimfonikus zenekara volt, amely rendszeresen szabadtéri koncertezett: klasszikusokat, Beethovent, Mozartot játszottak, nemritkán több ezres hallgatóságnak – első élő koncertközvetítését a Rádió az Állatkertből sugározta (amint azt az LGT-slágerből is tudjuk). A gyerekmatinékon híres színészek meséltek a gyerekeknek, szintén többezres közönség előtt.

Etnográfiai kiállítás az Állatkertben.jpg

A II. világháborúban aztán komoly károkat szenvedett az Állatkert is. El lehet mondani, hogy abból, amit a Városligetben a bombázások során leromboltak, szinte semmi nem épült újra, 1945-től fizikai állapotukat és üzemelésüket tekintve egyaránt csupán torzóként maradtak fenn a Liget intézményei. Lebombázták az Iparcsarnokot, a Gerbeaud-t, a Közlekedési Múzeum tornyait, melyeket újra akarnak építeni. Az Állatkertet nemcsak a bombázás pusztította, hanem az éhség is: vadásztak az állatokra, mivel a fővárosban nem volt mit enni, és az állatok közül is sokan éhen haltak. A világháború „hős” túlélői a vízilovak voltak. Szívósságuk mellet megvédte őket a termálvíz is, amely a Széchenyi Fürdőt is ellátta. Mindent együttvéve az Állatkert olyannyira elnéptelenedett, hogy az ipari kiállítást, a BNV-t 1946-ban az Állatkert területén rendezték meg.

 Már a kezdetekkor helyet kaptak a mutatványosok a Köröndön – akkoriban innen nyílt a Liget bejárata, innen indulva lehetett megközelíteni a három szigetet is. A fokozatos használatba vétellel, a parkosítási munkálatokkal párhuzamosan alakult ki a rendszer, hogy a város felőli oldal lett a felsőbb társadalmi rétegek, főképp az arisztokrácia szórakozó- és pihenőhelye, s a külső részre, a Vidámpark–Állatkert zónájában szórakozott a munkásosztály, a cselédek, katonák – és például Karinthy Frigyes vagy József Attila is néhanap. A későbbi Vidámpark területén épült meg az Angolpark, 1896-tól 10 éven át pedig az ős-Buda vára üzemelt; török negyed volt, minarettel, a régi Budát idéző épületekkel, mecsettel; ez szintén túlélte a Millennium végi lebontást.

A Vurstliban a kispénzűek szórakoztak. Hajnali négykor nyitott hétvégén, amely órán hétköznap ezek az emberek a műszakot kezdték.A Liget mindenki számára népszerű volt; a Stefánia korzón jelent meg, és vonult a versenylópályára az arisztokrácia a századfordulón, itt látogatta a teraszos vendéglőket a polgárság, a szegényebbek pedig a Vurstlit. Cirkuszból kettő is volt – egy elegáns, és egy olcsóbb a „plebsnek”.

A két háború közti évtizedekben számtalan kisebb színház működött a Városligetben, közülük több a Vurstli, illetve a Mutatványos-telep területén. Ezek, noha sem reklámot, sem kritikát nem sűrűn kaptak, fontos kultúrpolitikai missziót töltöttek be: olcsóságuknál fogva bevonzották azokat, akik a belvárosi kőszínházakba sosem juthattak el. Kispénzű iparossegédek és diákok, munkások, cselédlányok látogatták őket. A repertoáron főleg operettek, népszínművek, vaskosabb bohózatok, kabaréjelenetek, varieté jellegű műsorok szerepeltek. 2-3 színházépületben 10-15 színházi vállalkozás működött. A ligeti „színházcsinálók” többsége jól képzett, neves színházakban gyakorlatot szerzett szakember volt. A lelkes közönség zajos tapssal kísérte a humoros jeleneteket, dalokat. Az előadások szezonja a nyár volt, de ilyenkor napi 3-4 előadásra is becsalogatták a kikiáltók a közönséget. Három városligeti színház emelkedett ki a szokványos krajcáros műintézmények sorából. Feld Zsigmond igazgatta a Városligeti Színkört, bemutatta az Othellót, a Lear királyt, Ibsen Nóráját, a Hedda Gablert és a Bánk bánt. 1889-től csak magyar nyelvű darabokat játszottak itt. Az új korszak nyitó előadása Rákosi Jenő Este az Erdőben című darabja, Jókai Mór külön erre az alkalomra írt prológot, a darabban a főszerepet pedig maga Blaha Lujza játszotta. 1908-tól Budapesti Színház néven alakították át modern színházépületté, a komolyabb darabok helyét átvették az operettek és a bohózatok. A színvonal azonban továbbra is magas volt, olyan csillagok játszottak Feldnél, mint Kabos Gyula, Csortos Gyula, Somogyi Nusi vagy a fiatal Salamon Béla. 1935-ben Erdélyi Mihály vette át az igazgatást, a teltházat a szerződtetett vendégművészek garantálták, akik között ott találjuk a kor legnevesebb színpadi és filmes sztárjait. Az 1936-os év fellépőinek névsora így alakult: Latabár Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Gózon Gyula, Dayka Margit, Gombaszögi Ella. A színház 1944-ig működött, 1951-ben lebontották.

városligeti színkör 1896_VU22.jpg

Galló György, a Műszínkör tulajdonosa eredetileg a Népszínház főgépésze, a színpadtechnika virtuóza volt: süllyesztőket, szélgépeket s egyéb színpadi illúziókeltő csodagépezeteket is használt. Gallóék kezdetben főleg népszínműveket és lazán fűzött jelenetekből álló műsort adtak. A nagy, 3 felvonásos operettek és vígjátékok csak az 1920-as években kerültek a repertoárra.  Kálmán Imre és Lehár nagyoperettjeit, Zilahy Lajos, Fényes Szabolcs és Eisemann Mihály műveit is játszották.

A Kis Színkörben tréfás jeleneteket, mutatványos és artista számokat szerepeltettek, szórakoztató átmenetet képezve a Vurstli-műfajok és a valódi színjátszás között. 1899-től Zöldi Márton vitte itt színre Offenbach és Suppé operettjeit és saját romantikus drámáit. 1904-től vezetője, Sziklay Kornél a kor ünnepelt színészének számított, játszott a Vígszínházban, a Magyar, illetve a Király Színházban is. Ő főleg egyfelvonásos bohózatokat, kabaréjeleneteket vitt színpadra. Sziklay 1919-ben meghalt, színháza még négy évadot élt Colosseum néven, majd ezt is lebontották. A Feszty-körkép új épületének alagsorában, a Mutatványos téren működött 1919-től a Magyar Színpad, 300-as férőhellyel. Egészen 1949-ig működött, a későbbiekben Jókai Színház lett a neve.

 A korcsolyapálya a város életének egyik központja, az 1860-as években alakult a Magyar Korcsolyaegylet. Ekkoriban a fiatal hölgyeknek nem volt illendő a sportolás, a lovaglás, de a korcsolyázás olyan testmozgási lehetőséget nyújtott, amit az arisztokrata hölgyek is űzhettek, a korcsolyázás továbbá az ismerkedés, a randevúzás pályájaként is funkcionált. A korcsolyapálya a korabeli party; a Ligetben nem szűnő muzsikaszó van, s nemcsak a korcsolyapályán, hanem az Állatkertben, a kiállításokon, zenepavilonokban, vendéglőkben is reggeltől estig élőzene szólt, később az Angolparkban élő jazzt hallgathattak a polgárok. A korcsolyapályán az 1870-es évektől bevezették a nagy korcsolyaünnepek, korcsolyabálok intézményét, farsangkor például beöltöztek az emberek, és történeteket adtak elő. Stróbl Alajos szobrász élethű jégházakat faragott, Mátyás király ötméteres szobrát is kifaragták jégből, majd kivilágítva ékesítette a parkot. Három jégpálya is működött: egy a „klasszikus” tavon, egy az Állatkerti-tavon, és egy locsolt-öntözött pályát is csináltak. Ez a sport az egyetlen, amely hosszú időre gyökeret vert a Ligetben, és máig élő és népszerű.

A könyvet gyorsan szétkapkodták, s a Városliget Egyesület oly színvonalasnak ítélte, hogy elkezdődtek a második kiadás munkálatai; az újabb kötet várhatóan 2015-ben kerül a boltokba.

 

Városligeti könyvajánló 1. rész

2014.11.13.

2013 őszén került a boltokba, néhány hét alatt elkapkodták. A Magyar Múzsa Könyvek gondozásában megjelent Élet a régi Városligetben című kötet szerkesztőjével, Lovas Dániellel beszélgettünk.

Az anyagot korábban kezdtem gyűjteni, mint hogy reflektorfénybe került volna a jelenlegi Városliget Projekt. Nemcsak a szakmai köröknek, hanem a szélesebb közönségnek próbálom bemutatni itt a múltat, a történelmet. E könyv anyagát fél évtizedig gyűjtöttem, ez érett be, állt össze egyszer csak könyvvé, s ez a pillanat találkozott azzal, amikor a Liget Projekt is megszületett. A magyar történelmet nem történészként közelítem meg, hanem igyekszem témaválasztásban olyan könyveket szerkeszteni és írni, amely a társadalom széles rétegeit érinti, befogadóvá teszi. A Ligetnek számos olyan vonatkozása van – épületek, helyszínek, történetek, események –, melyeket az újabb generációknak időről időre újra meg kell ismerniük.

Az első pályázatot az 1800-as évek elején hirdették közpark alapítására, amelyet Nebbien Henrik nyert meg: ő egy családi kiránduló-, pihenőparkot álmodott meg, amely egyben a nemzeti kultúra reprezentatív közege, szobrokkal, műtárgyakkal, kulturális helyszínekkel. Ez nem valósult meg azonnal, mivel nem volt rá pénz; 1896-ig kellett várni, a millenniumi ünnepekig, amikor ennek központja, számos kulturális és technikai profilú kiállítás helyszíne lett a Liget. Olyan sikere volt, hogy közel 5 millióan (!) látogatták meg. Másrészt a Millennium a Ligetnek olyan ismertséget, népszerűséget nyújtott, mely a mai napig tart. További fontos jellemzője a Városligetnek, hogy ez volt Európa, sőt talán a világ első közparkja – korábban is megnyitottak már parkokat Luxemburgban, Bécsben és egyéb nagyvárosokban, de ezek mind királyi, főhercegi, érseki tulajdonban voltak. A Városliget viszont valóban a főváros tulajdonát képezte.

Lovas_MG_3039.jpg

Lovas Dániel

Az Ezredéves Kiállítás a Liget zsúfolt beépítésével hajszál híján eltüntette annak eredeti vonásait. Ugyanakkor a millenniumi ünnepségek gazdagították is a Városliget arculatát: a nemzet történelmi és kulturális értékeinek egyik gyűjtő- és bemutatóhelyévé emelték a Millenniumi Emlékművel és a tartósan fennmaradó kiállítási épületekkel, a Műcsarnokkal és a múzeummá alakított Vajdahunyad várával, a Közlekedési Csarnokkal. A Szépművészeti Múzeum elhelyezése a Liget kapujában a ma is meglévő arculatot kölcsönözte a Ligetnek. 1896-ban nyitotta meg kapuit a Műcsarnok, vele párhuzamosan a VajdahunyadVára, amely történelmi emlékeket gyűjtött össze. Utóbbit kétszer is felépítették: a millenniumi kiállításra több mint 200 új épület emelkedett, többségüket fából ácsolták, alapozás nélkül, ideiglenesen: később lebontásra ítélték őket. A Vajdahunyad-vár azonban olyan sikeresnek bizonyult, hogy elkezdték múzeumnak használni: közadakozásból és kormánypénzekből az 1900-as években kőből építették újjá. A Műcsarnok annak idején nem „lógott ki” a Városligetből, mint manapság, hanem fák vették körül minden oldalról. A mai Hősök tere helyén, parkos területen egy termálkút állt, melynek vize az első világháború idején a Széchenyi Fürdőt táplálta kialakított csővezetékén keresztül. (Ma is megtalálható egy felnyitható vaslemez alatt.) Kezdetben, amíg csak fedett része volt a Fürdőnek, elegendőnek bizonyult, de az 1920-as évektől, amikor kiépült a fedetlen strandfürdő is – s vele a szabadtéri fürdőzés kultúrája is betette ápolt lábát Magyarországra –, már kevés volt az innen nyerhető termálvíz. Az új Fürdő Trianon után a gazdasági újjáépítést testesítette meg Budapesten, e létesítmény volt az első nagy zöldmezős beruházás. A belső kialakítás, az egyes épületelemek tudatos kivitelezése magyar kézművesek, mesterek, iparosok keze nyomát őrzi.

Szépművészeti parkkal - 1910-es évek.jpg

A Szépművészeti Múzeum helyén kezdetben a Feszty-körkép volt látható. Ferenc József alatt született meg az elképzelés, hogy a magyar és a külföldi képzőművészet reprezentatív gyűjtőhelyét létrehozzák. Egységes terv alapján épült meg, Magyarország harmadik legnagyobb alapterületű épülete lett az Országház és a Budai Vár után. Nagyon gyorsan fejlődött, és az 1910-es évek során tökéletesen beilleszkedett a Városliget közegébe. Szokatlan méretű belső tereivel, a felhasznált anyagok minőségével, a természetes megvilágítás nagyfokú kihasználásával a Városliget vonzerejét az igényesebb közönségréteg körében is növelte.Akkoriban az igazgató volt a múzeumőr, ő és a teljes múzeumi csapat, a fegyveres őrök, a kiszolgáló személyzet is bent laktak a múzeumban, amely estefelé világítás híján bezárt, mivel fény csak az üvegből készült tetőkön, homlokzaton át jutott az épületbe. Akkoriban természetes módon egymás társaságában állították ki a magyar és a külföldi gyűjteményt, a festészeti, szobrászati műtárgyakat. Megfelelő számú reneszánsz műtárgy híján gipszmásolatokat vásároltak. A Régi Képtár gyűjteményét Térey Gábor képtárigazgató két évtizeden át gyűjtötte és gondozta, nevéhez tudományos és metszettár-katalógus létrehozása is kapcsolódik. Román és gót stílusú művészet, díszesen festett falak, lovasszobrok és más, nagyméretű műtárgyak fogadták a látogatót. A grafikai kollekciót az Esterházy-gyűjteményből származó több ezer egyedi rajz és félszázezer metszet képezi. Egyik legendás igazgatója 1914 és 1935 között Petrovics Elek, aki tudatos selejtezéssel és pótlással, múzeumrendezéssel fejlesztette tovább az épületet. Az Esterházy-gyűjteményt 1870–71-ben vásárolta meg a magyar állam, a festményrepertoár Leonardo, Raffaello, Rembrandt, Goya műveit kínálta, s további több száz holland és flamand festményt.

Szépművészeti - Benczúr terem.jpg

A Műcsarnok eredetileg a Ligetbe tartozott, a szovjet megszállás idején betonozták körbe, ahogyan ekkor metszették ki a Ligetből és burkolták le a Felvonulási tér kövezetét is, és kerültek oda a felvonulási díszszemle emlékművei, a Sztálin-szobor. Azóta nem történt számottevő visszaalakítás, fejlesztés – a Liget a hetvenes években átesett egy átmeneti parkosításon, amikor kivonult innen a BNV, de valójában a világháború óta a park a lepusztulás áldozata a mai napig.

 

 

 

Városligeti néprajz

Új elemmel gyarapodik blogunk. Most már nem csak a betűk és a fényképek, hanem a videóanyagok is segítenek eligazodni a városligeti fejlesztés és az új múzeumi negyed, időnként a szakmát háttérbe szorító, politikailag vezérelt háttérvilágában. Ahogy a KPMG-tanulmányt sikerült megszereznünk, továbbra is azon vagyunk, hogy első kézből tájékoztassunk minden lényeges lépésről, döntésről.

Most éppenséggel a legtöbbeket foglalkoztató kérdés nyomába eredtünk.

Mi lesz látható az új múzeumokban?

Szép a nemzetközi pályázat és még szebb, hogy anonim. Az meg a legszebb, hogy még maguk az intézményvezetők, illetőleg az elbírálók sem tudják, hogy melyik terv kinek az elképzelését tükrözi. Pedig mindent megpróbáltunk. Szép szóval és még szebbel is, de – örömteli – kudarcot vallottunk. Örömteli, mert így biztosan nem „csókos a csókosnak”, hanem szakmai alapon lesznek elbírálva a versenyművek. Nem tudtuk meg, hogy van-e magyar pályázó a Néprajzi Múzeum új, városligeti épületére beérkezett 110 pályaműből továbbjuttatott 6 között.

Az, hogy mi nem tudjuk, az rendben van.

De az, hogy még Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója sem – az még inkább rendben lévőnek tetszik.

Reméltük, azt azért már tudja, hogy milyen koncepció mentén lesznek láthatóak a Néprajzi Múzeum jelenlegi kincsei, mert jelen pillanatban a gyűjtemény alig 1(!) százaléka látható. Mint kiderült egy új múzeumtípust szeretnének megvalósítani, nevezzük ezt társadalmi múzeumnak, amely képes válaszokat adni a jelen aktuális kérdéseire. Az adottságaik közel sem olyan rosszak, mint azt sokan gondolnák. A rendkívül gazdag magyar gyűjtemény mellett van egy közel 60 ezres, a világ minden tájáról származó nemzetközi gyűjteményük. Ez ad lehetőséget arra, hogy a magyar és az egyetemes kultúra értékeit összhangban, egymásra reflektálva mutassák meg – mindannyiunk kíváncsiságára és örömére.

Új sorozatunk első videó-interjúját még az egykori Kúriában vettük fel.

A következő hetekben igyekszünk mind az öt új múzeum kiállítási koncepciójáról ebben a formában is beszámolni. Tartalomhoz új formát találva.

Ezeket a cikkeket olvastad már?