Zoboki, a partizán

Nem tudom, hogy ki miként van vele, de ha engem meghívnak egy partyra és én azt elfogadom, akkor oda megyek és nem pedig egy általam kitalált helyre, lobogtatva a máshova szóló meghívómat, hogy rendezzenek ott is egy partyt, de csak én legyek az egyetlen résztvevő.

Zoboki Müpa Gábor, a Villogó Doboz tervezője ezt teszi. Meghívták – és elfogadta – az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum tervezésére, amellyel egy magyar építész elől vette el a helyet. Igen, mert a Városliget helyett a Várba tervezte galériáját. Oda, ahonnan a Nemzeti Galéria elköltözik a Ligetbe. Gondolván, hogy majd lefocizza partizánakcióját politikai potentáttal, a Vár-projektet felügyelő L. Simon exíróval. Noha a pályázati kiírás eléggé egyértelmű: „A magyar és nemzetközi szakemberekből álló11 tagú zsűri a leendő múzeum építészeti minősége és megoldásai mellett ugyanis a technológiai és funkcionáliselképzeléseket (például a várható látogatói élményt és múzeumtechológiai megoldásokat) a tervezett épület fenntarthatóságát (energiahatékonyság, ökológia), a környezettel kapcsolatospárbeszédet (többek között a zöld területi szempontokat, a városképi beágyazottságot, a Városligettel való kapcsolatot vagy az épület megközelítését) és a várható költségeket (mind bekerülési és üzemeltetési vonatkozásban) is értékeli majd”.

Zoboki Gábor

Azaz a Zoboki-L. Simon páros úgy gondolja, hogy a Vár a Városligetben van, hiszen máskülönben nehezen teljesíthető az épület és csodálatos közpark kapcsolata… (Majd küldünk egy Budapest térképet).

A történet egészen elképesztő. L. Simon hirtelen jött Liget-projekt ellenes felszólamlásait (nem tartja rossz ötletnek Zoboki javaslatát, hogy az Új Nemzeti Galéria mégse a PeCsa helyére kerüljön, hanem maradjon a Várban, de ott új helyen, a Szent György téren – nyilatkozta a Narancs-nak) szerencsére még nem foglalta versbe, mint a váratlanul kiderült című legendássá vált művében művészettörténeti hányattatásait:

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat

L. Simon László szakért

Amennyiben a Zoboki Villogó Doboz Gábor-féle partizán (vagy tán szívének így kedvesebb: kurtizán) akció mellé áll, akkor gyaníthatóan nem csak a „hazai művészettörténet” felejtkezik el róla, hanem az építésztársadalom teljesen jogos felháborodását és haragját is magára húzza. Kinek kell ez?

Zoboki igencsak alattomosnak tetsző húzása pedig azt jelenti: elvett egy esélyt a magyar építészektől. Mert biztos vagyok benne, a többi magyar építész oda megy, ahová a meghívója szól…

Már csak abban lehet bízni, hogy a kormány és a miniszterelnök tartja magát korábbi döntéséhez és valóban a Városligetben lesz az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum. S bár csak kedden lesz az eredményhirdetés, abban biztosak lehetünk, hogy egy névvel semmiképpen sem találkozunk győztesként: a Zoboki-Demeter & Társaik Építészirodáéval. De azt hiszem, ennél sokkal, de sokkal többet veszítettek: a hitelüket a magyar építésztársadalomban.Hiszen mit tett Zoboki Partizán? Pályáztatás nélkül akarja a megrendelést lepacsizni egy államtitkárral. Felrúgva mindent és mindenkit. Hatalmas öngólt rúg a kabinet, ha csak egy pillanatra is komolyan veszi ezt a felvetést. S lassan kereshetnének valami irodalmi ösztöndíjat (10 éveset minimum) L. Simonnak, mondjuk Üzbegisztánban.

S kötetének borítóját majd megtervezi Zoboki.

Villogó könyv lesz…

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?