Ligetvédés takaréklángon

Elszállították a Közlekedési Múzeum mellett hosszú-hosszú idők óta posztoló lapátkereket. Szakszerűen, szépen, csendben, ahogyan azt kell. Hogy miért is érdekes ez? Szimbolikus esemény, hiszen a liget megújulását akadályozni próbáló emberkék elsőként ehhez láncolták oda magukat, aludtak ott napokig, időlegesen megtorpedózva a Közlekedési Múzeum műtárgyainak elszállítását és az öreg, romos épület bontását. Most viszont se egy országvédő, se egy ligetvédő nem termett ott. Kifulladt volna a mozgalom? 

Úgy tűnik igen, vagy legalábbis takaréklángra váltott az időközben már a kormány buktatását is pajzsra tűző ligetvédők aktivitása. A másik árulkodó jel a fáradásról, hogy az Állatkerti körúton megkezdődött az új pavilonok építése munkagépekkel, kordonokkal, de sehol egy géphez láncolás, sehol egy Bob Marley hamisítvány. Ugye itt - mint arról korábban is beszámoltunk - ledózerolták a rozsdás, csúf, válogatott gagyikat kínáló bódékat, helyettük pedig korabeli tervek alapján készülnek a park nívóját is emelő apró üzletek (kávézó, cukrászda stb.). Szóval összefoglalva a projekt elemei haladnak előre, ráadásul zökkenőmentesen. 

Mindjárt odaláncolom magam, csak még hunyok egyet

De hova lett a Ligetvédők Dombi Tibor energikus elfutásait idéző lendülete? Ugyan (szerencsére) nem látunk bele a lelki világukba, de egy biztos: a lélegeztető gépen tengődő ellenzéki párt-fragmentumok noha megvizsgálták a Ligetvédők ügyét, de hosszas mérlegelés után jól láthatóan rájöttek, nem parkfelújítás és múzeumépítés megakadályozásával fogják elhelyezni a repedéseket a Nemzeti Együttműködés Rendszerén, de az még saját maguk újraépítéséhez sem megfelelő kiindulópont. Így hát szépen, lassan kihátráltak, mint Galambos Lajos az energiaiparból. Maradtak még ugyan helyi LMP-s, PM-s, P-s politikusocskák a ligetvédők körül sertepertélni, de jól láthatóan az országos ellenzék nem tudott és nem is akart mit kezdeni a Liget ügyével, pláne nem kitermelni egy, a Millához és a Szolidaritáshoz hasonló konkurens entitást. 

Mindezek mellett a korrekt, tényszerű, minden álláspontot bemutató újságírásról elhíresült 444 pedig annyira túltolta a nyáron a Liget Projekthez kapcsolódó híreket, hogy teljesen elinflálta azok hírértékét, a többségnek egyszerűen sok volt már, így a ligetvédők médiajelenléte is apadni kezdett, ami mára szinte teljesen el is tűnt. Ehhez párosulva nyilván demoralizálólan hatott a csoportra, hogy bármennyire is igyekeznek, nem tudnak tartósan eredményeket elérni, a bontási munkálatok haladnak, a csendes többségnek pedig egyáltalán nem érthető, hogy miért védenek romos, ocsmány épületeket egy parkban. 

Nekik már nyomuk sincs

Hogy mi következik ez után, azt nehéz megmondani. Mindenesetre csak reménykedni lehet abban, hogy a Ligetvédő barátaink a kifulladás megoldásaként nem a radikalizálódás új szintre emelését választják, hanem belátják, hogy sokkal célszerűbb valamilyen intézményesített formát felvéve az asztalra tenni a javaslataikat, mint sem a lövészárokban hősi halált halni. 

 

A Liget sorsa rendezésért kiált

A Liget Budapest beruházás terve kap hideget-meleget innen is, onnan is. Az egész projekt költségeinek egy tizedét (15 milliárd forintot) felhasználó Fővárosi Állat- és Növénykert mintha teljes védettséget élvezne minden tekintetben. Az Állatkerthez kerülő Vidámpark látványosságai már idén több látogatót vonzottak, mint a korábbi években, holott csak kisebb átalakításokra volt idő, de a 2018-ra elkészülő elképesztő méretű Pannon Park már most sokak kedvence az újjászületésre váró Városligetben, holott csak a tervekről olvashattunk eddig.

Az Állatkert messze a legtöbb turistát vonzó látványosság egész Magyarországon. Évente több látogatója van, mint a lista élén szereplő Szépművészeti Múzeumnak és a Mátyás templomnak együttesen. Tehát, ha valakinek van tapasztalata egy beruházás menetéről, megtérüléséről, kulturális hasznáról, az dr. Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója.  Húsz éve kezdett a Városligetben dolgozni,  azóta követi a változásokat. Szerinte nem jelent gondot a nem odavaló épületek eltüntetése, s az sem, ha újak kerülnek oda. Amire viszont mindenek előtt oda kell figyelni: az a zöld területek megőrzése, amelyek a tervek szerint nincsenek veszélyben, sőt attól sem kell félni, hogy a zöld terület kisebb lesz.

„Óhatatlan, hogy egy ekkora fejlesztés átpolitizálódik – mondta  Persányi főigazgató - , sok mindent meg lehet kérdezni, hogy ennyi pénzt nem lehetne-e hasznosabban elkölteni, netalán másra költeni.  De ha azt nézzük, hogy a Ligetnek a másik, eddig kihasználatlan része új funkciókat és látványosságokat kap, akkor oda jutunk vissza, hogy ennek az egésznek az értéke tovább erősödik. Az ördög a részletekben rejlik, a kérdés, hogy az egyedi létesítményeknek a léptéke hogyan tud az elviselhetőség határain belül maradni. Azt tudomásul kell venni, hogy akik a vágyakat megfogalmazzák, azok egyre nagyobbra dagadó dolgokat szeretnének.“ Persányi Miklós szerint az egész vita, s maga a politikai vita is arra kellene, hogy fókuszáljon, hogy hol vannak ezek a határok.

Video interjúnkban Persányi Miklós a Liget megújulásáról: 

 

Hoppá(l)!

Napokban robbant a bomba, hogy léket kapott a Liget Budapest hajója, és az internetes sajtóban sorra jöttek a szalagcímek, hogy elmaradhat a Városliget “beépítése”.  Itt szeretnék közbeszúrni egy gondolatot, mert számomra kiábrándító szembesülni azzal, hogy a magukat tárgyaligosnak tartó orgánumok továbbra is beépítésről beszélnek. Egy éve erről megy a duma, de leírom mégegszer: venni kellene a fáradságot, át kellene nézni a terveket, és az egyszeri újságíró is szembesülhetne azzal, hogy meglévő épületek, betonfelületek helyére kerülnek új múzeumok. Az Ő logikájuk szerint tehát már most is be van építve a Liget, de tudom, kellenek a hangzatos lózungok, így jön a jó sok kattintás. Szóval visszatérve: Hoppál Államtitkár Úr gondolt egyet és beleöntötte azt a bizonyost a ventillátorba, a jövő évi költségvetésbe a projekt menetrendszerinti folytatásához szükséges összeg töredéke van csak nevesítve, így ő 50% esélyt lát arra, hogy az megvalósul. Pár nappal azután, hogy sztárépítész irodák jelentkeztek az Új Nemzeti Galéria tervezésére, és néhány hét választ csak el a többi múzeum tervpályázatának eredményhírdetésétől, ez több mint kellemetlen… Lett volna, ha még aznap nem cáfolja a híreket Baán László, a projekt miniszteri biztosa. Dióhéjban a lényeg, hogy a 2015 –ös évre szükséges forrásokat (kb. 15 milliárd Ft) nem külön sorban tartalmazza a költségvetés, hanem azokat az általános vagy rendkívüli tartaléból fogják kifizetni felmerülésükkor, kormánydöntés alapján.  Másnap reggel Hoppál a Kossuth Rádióban tisztázta az esetet, minden marad a régiben, haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Az eset tanulsága, hogy a kommunikáción finoman szólva is lenne mit javítani kormányon kívül és belül, ha államtitkár úr egyeztet mielőtt nyilatkozik, elkerülhető lett volna ez a félreértés, és nem hozza szívroham közeli állapotba  Civil Női Kormánytól Garay Klárán át Várnai-ig mindenkit. 

Városligeti könyvajánló 1. rész

2014.11.13.

2013 őszén került a boltokba, néhány hét alatt elkapkodták. A Magyar Múzsa Könyvek gondozásában megjelent Élet a régi Városligetben című kötet szerkesztőjével, Lovas Dániellel beszélgettünk.

Az anyagot korábban kezdtem gyűjteni, mint hogy reflektorfénybe került volna a jelenlegi Városliget Projekt. Nemcsak a szakmai köröknek, hanem a szélesebb közönségnek próbálom bemutatni itt a múltat, a történelmet. E könyv anyagát fél évtizedig gyűjtöttem, ez érett be, állt össze egyszer csak könyvvé, s ez a pillanat találkozott azzal, amikor a Liget Projekt is megszületett. A magyar történelmet nem történészként közelítem meg, hanem igyekszem témaválasztásban olyan könyveket szerkeszteni és írni, amely a társadalom széles rétegeit érinti, befogadóvá teszi. A Ligetnek számos olyan vonatkozása van – épületek, helyszínek, történetek, események –, melyeket az újabb generációknak időről időre újra meg kell ismerniük.

Az első pályázatot az 1800-as évek elején hirdették közpark alapítására, amelyet Nebbien Henrik nyert meg: ő egy családi kiránduló-, pihenőparkot álmodott meg, amely egyben a nemzeti kultúra reprezentatív közege, szobrokkal, műtárgyakkal, kulturális helyszínekkel. Ez nem valósult meg azonnal, mivel nem volt rá pénz; 1896-ig kellett várni, a millenniumi ünnepekig, amikor ennek központja, számos kulturális és technikai profilú kiállítás helyszíne lett a Liget. Olyan sikere volt, hogy közel 5 millióan (!) látogatták meg. Másrészt a Millennium a Ligetnek olyan ismertséget, népszerűséget nyújtott, mely a mai napig tart. További fontos jellemzője a Városligetnek, hogy ez volt Európa, sőt talán a világ első közparkja – korábban is megnyitottak már parkokat Luxemburgban, Bécsben és egyéb nagyvárosokban, de ezek mind királyi, főhercegi, érseki tulajdonban voltak. A Városliget viszont valóban a főváros tulajdonát képezte.

Lovas_MG_3039.jpg

Lovas Dániel

Az Ezredéves Kiállítás a Liget zsúfolt beépítésével hajszál híján eltüntette annak eredeti vonásait. Ugyanakkor a millenniumi ünnepségek gazdagították is a Városliget arculatát: a nemzet történelmi és kulturális értékeinek egyik gyűjtő- és bemutatóhelyévé emelték a Millenniumi Emlékművel és a tartósan fennmaradó kiállítási épületekkel, a Műcsarnokkal és a múzeummá alakított Vajdahunyad várával, a Közlekedési Csarnokkal. A Szépművészeti Múzeum elhelyezése a Liget kapujában a ma is meglévő arculatot kölcsönözte a Ligetnek. 1896-ban nyitotta meg kapuit a Műcsarnok, vele párhuzamosan a VajdahunyadVára, amely történelmi emlékeket gyűjtött össze. Utóbbit kétszer is felépítették: a millenniumi kiállításra több mint 200 új épület emelkedett, többségüket fából ácsolták, alapozás nélkül, ideiglenesen: később lebontásra ítélték őket. A Vajdahunyad-vár azonban olyan sikeresnek bizonyult, hogy elkezdték múzeumnak használni: közadakozásból és kormánypénzekből az 1900-as években kőből építették újjá. A Műcsarnok annak idején nem „lógott ki” a Városligetből, mint manapság, hanem fák vették körül minden oldalról. A mai Hősök tere helyén, parkos területen egy termálkút állt, melynek vize az első világháború idején a Széchenyi Fürdőt táplálta kialakított csővezetékén keresztül. (Ma is megtalálható egy felnyitható vaslemez alatt.) Kezdetben, amíg csak fedett része volt a Fürdőnek, elegendőnek bizonyult, de az 1920-as évektől, amikor kiépült a fedetlen strandfürdő is – s vele a szabadtéri fürdőzés kultúrája is betette ápolt lábát Magyarországra –, már kevés volt az innen nyerhető termálvíz. Az új Fürdő Trianon után a gazdasági újjáépítést testesítette meg Budapesten, e létesítmény volt az első nagy zöldmezős beruházás. A belső kialakítás, az egyes épületelemek tudatos kivitelezése magyar kézművesek, mesterek, iparosok keze nyomát őrzi.

Szépművészeti parkkal - 1910-es évek.jpg

A Szépművészeti Múzeum helyén kezdetben a Feszty-körkép volt látható. Ferenc József alatt született meg az elképzelés, hogy a magyar és a külföldi képzőművészet reprezentatív gyűjtőhelyét létrehozzák. Egységes terv alapján épült meg, Magyarország harmadik legnagyobb alapterületű épülete lett az Országház és a Budai Vár után. Nagyon gyorsan fejlődött, és az 1910-es évek során tökéletesen beilleszkedett a Városliget közegébe. Szokatlan méretű belső tereivel, a felhasznált anyagok minőségével, a természetes megvilágítás nagyfokú kihasználásával a Városliget vonzerejét az igényesebb közönségréteg körében is növelte.Akkoriban az igazgató volt a múzeumőr, ő és a teljes múzeumi csapat, a fegyveres őrök, a kiszolgáló személyzet is bent laktak a múzeumban, amely estefelé világítás híján bezárt, mivel fény csak az üvegből készült tetőkön, homlokzaton át jutott az épületbe. Akkoriban természetes módon egymás társaságában állították ki a magyar és a külföldi gyűjteményt, a festészeti, szobrászati műtárgyakat. Megfelelő számú reneszánsz műtárgy híján gipszmásolatokat vásároltak. A Régi Képtár gyűjteményét Térey Gábor képtárigazgató két évtizeden át gyűjtötte és gondozta, nevéhez tudományos és metszettár-katalógus létrehozása is kapcsolódik. Román és gót stílusú művészet, díszesen festett falak, lovasszobrok és más, nagyméretű műtárgyak fogadták a látogatót. A grafikai kollekciót az Esterházy-gyűjteményből származó több ezer egyedi rajz és félszázezer metszet képezi. Egyik legendás igazgatója 1914 és 1935 között Petrovics Elek, aki tudatos selejtezéssel és pótlással, múzeumrendezéssel fejlesztette tovább az épületet. Az Esterházy-gyűjteményt 1870–71-ben vásárolta meg a magyar állam, a festményrepertoár Leonardo, Raffaello, Rembrandt, Goya műveit kínálta, s további több száz holland és flamand festményt.

Szépművészeti - Benczúr terem.jpg

A Műcsarnok eredetileg a Ligetbe tartozott, a szovjet megszállás idején betonozták körbe, ahogyan ekkor metszették ki a Ligetből és burkolták le a Felvonulási tér kövezetét is, és kerültek oda a felvonulási díszszemle emlékművei, a Sztálin-szobor. Azóta nem történt számottevő visszaalakítás, fejlesztés – a Liget a hetvenes években átesett egy átmeneti parkosításon, amikor kivonult innen a BNV, de valójában a világháború óta a park a lepusztulás áldozata a mai napig.

 

 

 

Van, aki hűsöl és van, aki dolgozik

 

A tomboló nyár komoly üzemzavart okozhatott Horváth Csaba elméjében, melynek következtében elkezdett a Városliget lebetonozásáról vizionálni. Nem tudom, milyen empirikus tapasztalatai vannak Csabának a betonról, de annak idején, amikor otthon a kertben betonoztam nem lett több növény a kertben, nem lett több a zöld felület és a kis tavacskám sem újult meg, ellentétben a ligettel, ahol ilyen fejlesztések indulnak most el. Na, mindegy is, feltehetően csak vágyálmai kivetüléséről lehet szó, vigasztalódjon azzal, hogy megint majdnem főpolgármester lesz.

Ilyen pokoli időben még a Civil Női Kormány is a kormányüdülőjében hűsöl, ellentétben a Liget Budapest zsűrijével, akik egy percet sem pihenve kiértékelték a mintegy félezer beérkezett pályázatot, amellyel lezárult az építészeti tervpályázat első fordulója.

Egy kivétellel mindegyik múzeumhoz sikerült öt-hat tervet kiválasztani, amelyek nem csak építészeti megoldásaiban különlegesek, de a városligeti környezethez is idomulnak, figyelembe véve a huszonegyedik században elvárható fenntarthatósági és technológiai kritériumokat.

Az Új Nemzeti Galéria-Ludwig múzeum –ra nem érkezett igazán átütő erejű pályázat, de a zsűri öt munkából kiválasztott olyan részelemeket, amelyek önmagukban állva is egyedülállóak és megvalósításra érdemesek. Nagyon tehát nem kell túl dramatizálni a dolgot, egyszerűen csak arról van szó, hogy úgy gondolták a legjobb ötleteket felhasználva érdemes még egy kört futni, hogy egy igazán ikonikus, a gyűjteményhez kívülről-belülről méltó, a ligethez tökéletesen illeszkedő tervet kapjanak. Várhatóan augusztusban új pályázat kerül kiírásra decemberi határidővel, így az eredeti ütemtervet az nem befolyásolja.

A többi épület tekintetében a második forduló szintén augusztusban startol, itt a kiválasztott pályamunkák még részletesebben kidolgozásra kerülnek, így év végére mindegyik épület elnyeri végleges formáját, amelyeket már a közönség is megismerhet.

Frontális támadás a Liget ellen!

 

A múlt héten megtudhattuk, hogy pontosan mekkora áldozatokkal fog járni minden idők legnagyobb környezetrombolása, de más fronton is támadás éri Budapestet: lezárult a „Mi Placcunk - Mi Padunk” pályázat, amelyet a Liget Budapest Projekt hirdetett, hogy a környező kerületek legkreatívabb nebulói tervezzenek padokat, közösségi tereket (placcokat), melyekből a legjobbakat még az idén meg is valósítják. Remélem nem csak nekem gyanús a dolog, valószínűleg Várnaiék is vért izzadnak, hogy lehetne belekötni ebbe, gyaníthatóan a nyertes műveket a 200-300(400?) éves platánokból fogják kifaragni.  Na de félre a tréfát, remélhetőleg Iparművészeti Egyetemet (MOME) végzett emberként Zugló asszonyverő bombázója is belátja, hogy ez egy jó kezdeményezés. 

Pad3.png

 

Pad2.png

Kipofázott magánmondat

 

Tegnap a CivilZugló Egyesület, és a Civil Női Kormány (nem röhög, ott volt a környezetvédelmi miniszterük is!) pikniket szervezett a Városliget n+1 –ik megmentéséért. Várnai úr nyitóbeszédében egyből robbantotta a bombát: összegyűlt 10.000 tiltakozó aláírás a liget rehabilitációja ellen. Utána ismét elmondta, hogy őket bizony soha nem hallgatják meg, véleményüket nem veszik figyelembe, de egy perc múlva magára cáfol, és azzal dicsekszik, hogy az ő nyomásukra áthelyezték az új épületeket az 56 –osok terére, és nem épül meg a tudásközpont és a mesepark. Arról az aprócska tényről is megfeledkezik, hogy egy nappal korábban tartott a főváros partnerségi egyeztetést, ahol az ő szervezetük is elmondhatta a véleményét. Az ilyen típusú memória zavarokra találta fel az orvostudomány a Cavintont.

hadtest2.jpg(a tiltakozó had)

Várnai továbbá pikáns háttér információt is megosztott, neki bizony egy „folyosói beszélgetésen” elismerte Finta Sándor fővárosi főépítész, hogy a Liget Projekt egy baromság, és ő alattomban belülről fogja fúrni azt, mert nyíltan nem meri vállalni a véleményét. Na, kérem itten tettenérés történt, 1984 –et írunk és a gondolatrendőrség a főépítésztől kezdve a polgármestereken át mindenkit sakkban tart, hogy az ördög tervezte múzeumokkal elvegye a lakosságtól a zöldfelületét, ráadásul hidrogeológiai tanulmányok nélkül. Arról sajnos nem tudtuk meg a véleményét, hogy idén a FŐKERT kitakarítja a városligeti tavat, felújítja a napozóstégeket, az iskolások játszóterét, a padokat, növeli a szemetesek számát és 4000 növényt telepít. Pedig ez lehet érdekelte is volna azt 35-40 jelenlévőt.

 hcs2.jpg(Várnai és Horváth Csaba)

Horváth Csaba megjelenése tovább borzolta a kedélyeket, de jobban belegondolva kik mások menthetnék meg Budapest tüdejét, mint a damurolandi paradigmákat követő Várnai, a balliberális város rehabilitáció szedett szemöldökű szimbóleuma, és a Civil Női Kormány Környezetvédelmi Minisztere. Nyilvánvalóan buzgóságuk mögött az októberi választások húzódnak, ahogy Várnai egy interjújában sejteti, szívesen összefogná Zuglóban ballib oldalt, a helyi női lakosság nagy örömére.

 

 

Az elrettentő példa

2014.06.11.


Pápai Bianka kommentelőnk ötlete nyomán segítsünk a HVG -nek, és nézzünk körül Bakuban, milyen galádságok épültek ott.

 1.jpg

 

 

 

9.jpg

2.jpg

3.jpg

8.jpg

4.jpg

6.jpg

Alijev a Királydombon?

 

Bakuban épülnek hasonlók” - indít szenzációt hajhászva a HVG cikke, amire kapásból rávághatnánk, hogy hazugság, de inkább segítsünk kibontani az igazság minden részletét. Bakuban nem épült múzeum negyed, ellentétben Béccsel, Münchennel, Houstonnal… de hagyjuk is ezeket, mert azok már Balkán, meg amúgy is elmondták már a hazai szakemberek, hogy azok mások, nem mérvadóak, azokat a jóisten is odateremtette, viszont a mienk… na, az már ördög műve. A másik bibi, hogy az épületekről decemberig semmit nem tudunk, de a prekoncepció már dolgozik is és vizionálja be a bakui állapotokat. És milyen igazuk van, ha csak egy pillantást vetünk a tervpályázat zsűrijére össze is áll kép, csupa azerbajdzsáni figura, mint például a Rijksmuseum igazgatója, vagy a Financial Times építészeti kritikusa.

Jellemző volt a FUGA –ban tartott konferencia előadóira, és HVG-s cikkíróra is, hogy nem zavarják a tények a tisztánlátásban.  A pozitívumokat, mint ha nem akarnák meghallani. Említés szintjére sem emelik a zöldfelületek növekedését, az átmenő forgalom megszüntetését (napi 15.000 autó), a több száz parkoló autó eltüntetését, és az eddigi kritikákat megfontoló, azt az épületek áthelyezésébe építő mentalitást. Nem tudok másra gondolni, mint hogy itt már rég nem a Ligetről van szó, hanem a magas lovon ülő, sértett, gőgős, a saját véleményét ultima rationak tekintő, hazai szaktechnokrácia lábrázásáról.  

Sajnálom, hogy a számomra – eddig – hiteles HVG partner ebben a tárgyilagosságot totálisan nélkülöző egyoldalú sárdobálásban.

Érvek helyett magányos magamutogatás

 

Városliget Város Vár címmel a Magyar Urbanisztikai Társaság tegnap délután, kora este meghívott előadók segítségével igyekezett több szakma szemüvegén keresztül érdemi vitát folytatni a Városliget jövőjéről. Ha nincs ott az LMP-ből asszonyverés gyanúja miatt kizárt, most éppen Civil Zuglós Várnai László, akkor talán el is érték volna céljukta. De ott volt. (Erről picit később).

A FUGA apró kiállító termét hamar megtöltötték vendégek, jórészt ifjú egyetemisták és az építész szakma képviseltette magát, akiket a kíváncsiság mellett az igényelhető 1,5 kreditpont is a rendezvényre vonzott.

Körmendy Imre elnök bevezetője után rövid 10-15 perces előadások következtek, amelyek igyekeztek más és más szakterület felől körüljárni a témát. Voltak érdekes információk a Városliget történetéről is, de a több mint két és fél órás időtartam alatt lényegében a korábbi kritikákat ismételték el a hozzászólók.

IMG_7711.jpg

Az előadók részéről a Liget Budapest Projekt ellen elhangzott leggyakoribb érv – a vélt csökkenő zöld felületek mellett - az volt, hogy miért kell egy helyre koncentrálni ennyi múzeumot, és miért nem Budapest jórészt peremvidékén fekvő elhanyagolt, használaton kívüli épületeiben, tereiben kerülnek szétszórásra, úgynevezett barnamezős beruházásként. Nem vitatva az előadók szakértelmét, de talán ideje lenne a szakmának túllendülnie ezen a kérdésen. Egyrészt egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a múzeumok decentralizált elhelyezése valóban képes újra életet lehelni egy környékbe (lásd Nemzeti Színház), másrészt számos nemzetközi példa mutatja, hogy a múzeumok koncentrált elhelyezése igenis működőképes lehet, meghatározva a város arculatát. Itt érdemes megjegyezni, hogy ehhez a múzeumok jelenlegi gyűjteményeit át kell gondolni, hogy hosszú távon is képesek legyenek fenntartani az érdeklődést.

El kell fogadni, hogy a helyszín adott és inkább arról kell(ene) beszélgetni, hogyan tudjuk a kulturális célokra emberemlékezet óta nem látott forrásokat úgy elkölteni, hogy a liget visszanyerje közparki funkcióit szimbiózist alkotva a körülötte létrejövő múzeumokkal. Erre igyekezett választ adni Albrecht Ute prezentációja, aki a fővárosi képviseletében bemutatta a készülő városligeti szabályozás sarokpontjait megerősítve, hogy a zöld felületek aránya a korábbi 61 százalékról 65 –re  (valós zöld felületről van szó, nem épület felszínről), míg a beépíthetőség 7 százalékban maximalizálódik. Többször elmondta, hogy minden ágáló megértse: a beruházás meg fogja őrizni a liget növényvilágát, különös tekintettel az itt elhelyezkedő ősfákra. Egyedüli kivétel a Nemzeti Galéria helyszíne, amely a PECSA helyét foglalja majd el, itt le kell majd csípni egy picit a zöld felületből.

IMG_7733.jpg

Az rendezvényt a kritikus, de kulturált hangnemű előadások jellemezték, egészen a végéig, amikor is Várnai László zuglói önkormányzati képviselő égve a tettvágytól belekezdett politikai performanszába, és aláíró íveket osztott a Városliget megmentéséért. Egészen kínos és méltatlan jelenet volt, a szervezők is szóvá tették, hogy nem ez volt a rendezvény célja. Ráadásul ezzel az amúgy legitim érvekkel érkező, párbeszédben reménykedő előadókat hiteltelenítette el. Nehéz elhinni neki, hogy a budapestiek (zuglóiak) érdekeit képviseli. Sokkal inkább tetszett a magamutogató fontoskodása saját politikai pecsenye sütögetésének.

Azért bízunk abban, hogy a június 12–én folytatódó partneri egyeztetés segíti a feszkók enyhítését. A Főváros részéről mindenesetre érzékelhető a szándék, a megfontolandó kritikákat már be is építettek a koncepcióba.

Tényleg, most komolyan: miért akkora baj, hogy egy kultúrváros jön létre a városban? Kevesebbek, vagy többek leszünk-e általa?

Szerintem…

Hátha erre is választ kapunk nemsokára.

 

IMG_7738.jpg

IMG_7725.jpg

IMG_7716.jpg

IMG_7740.jpg

Fotó: Bono

 

12

Ezeket a cikkeket olvastad már?