Legyen csak Orbán valóban Augustus!

2016.03.14.

A tekintélyes New York Times újságírója Rick Lyman hazánkban roadshow-zott egy nagyot, és igyekezett minden érintettet megszólaltatva beszámolni a Liget Budapest Projektről, Európa legnagyobb kulturális beruházásáról. Belenéztünk a végeredménybe.

Lyman úr nem köntörfalazik és mindjárt egy mélyütéssel indít, Orbán vélt épületkomplexusáról ír és Augustus császárhoz hasonlítja, aki uralkodása vége felé azzal dicsekedett, hogy márványba borította Rómát.

Nem tudom, hogy a tanult újságíró kolléga tisztában van-e vele, hogy Augustus volt az, aki kivezette a Római Birodalmat a válságból, és új rendszerével századokig biztosította annak fennmaradását. Uralma alatt a Római Birodalom minden szempontból virágázását élte, bőkezűen támogatta az írókat, poétákat– ekkor alkotott Horatius, Vergilius és Ovidius is. A tudomány és a művészet más ágaiban is jelentős alkotók tevékenykedtek: a szakíró Vitruvius, a történész Titus Livius, vagy a földrajzi író Sztrabón. Amennyiben ezekre az attribútumokra gondolt a jó cikkíró megnyugodtam, és mondhatom nem csak Magyarországnak, hanem egész Európának ilyen vezetőre van szükséges a mostani vészterhes időkben. Természetesen nem akarom magam illúziókba ringatni, nyilván negatív kontextusban értette magyar miniszterelnök és a Római Birodalom legmeghatározóbb vezetőjének a párhuzamba állítását, de talán Pély Barna örökbecsűje illik ide a leginkább: ez most nem jött át.

De ássuk inkább magunkat mélyebbre a cikkben. A publicista gyomrát nyilván megfeküdhette a sok kürtős kalács, amikor a Nemzeti Galéria kirúgásáról, és a Néprajzi Múzeum áttelepítéséről beszél. Semmilyen erőszakról nincs szó, pusztán arról, hogy mind a két intézmény kényszerszülte épületekben vesztegel, amelyek legkevésbé sem alkalmasak muzeális feladatok ellátására. Jól példázza ezt, hogy a Néprajzi gyűjteményének több mint 90 százaléka raktárakban amortizálódik. A Liget Projektnek köszönhetően pedig kifejezetten a két múzeum tematikájára kalibrált, nem utolsó sorban impozáns kinézetű épületek fogják a budapesti emberek, és másodsorban a remélhetőleg gyarapodó számú tuúristák igényeit kiszolgálni. A Kúria így – nagyon is helyesen – visszaköltözhet a történeti épületébe, a Kossuth téren. A Vár sorsa egy fokkal komplexebb, itt nyilván hosszas, történészi szempontból megalapozott vitáknak kell eldönteni, hogy milyen formában szeretnénk visszaállítani a történelmi épületegyüttest, és ehhez milyen funkciót rendeljenek. De, hogy emiatt szégyenkeznünk és lehajtott fővel kellene járnunk azért, mert helyre kívánjuk állítani meghatározó nemzeti jelképeink egyikét, nehezen tartom elfogadhatónak. Jóindulatú megközelítéssel tudjuk be annak, hogy a fiatal, 240 éves Egyesült Államok még nem járt hasonló cipőben. Majd a millecentenáriumuknál tapasztalatot cserélünk.

Természetesen megszólal a jó Karácsony polgármester is, aki szemmel láthatólag hónapok óta keresi a fogódzót, amivel vissza ránthatná a Projekt lendületét, de eddig kevés sikerrel járt. Most is csak homályos politikai machinációkat sejtet a miniszterelnök kézi vezérlésével, de arról jótékonyan megfeledkezik, hogy végső soron a zuglói választópolgárok kapnak felújított, játszóteres, sportpályás, futókörös, autómentes Városligetet, a megszokott rozsdatemetők helyett új múzeumokkal. Mr. Christmas figyelmébe inkább egy közkeletű mondást ajánlanék: amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére. Mindenki jobban járna.

A cikk sajnálatos módon meglehetősen felületesen járja körül a beruházást, kizárólag annak politikai vetületeivel foglalkozik és nem tárja fel annak valós helyi értékeit. Így az olvasónak az sem lehet világos, hogy egyáltalán miről is szólnak ezek a vélelmezett, óriási méretű összeesküvés-elméletek. Pedig biztos vagyok benne, hogy a Nagy Alma közönsége is szívesen olvasott volna arról, hogy a – New Yorkban is alkotásaikkal jelen lévő – Sanaa és Fujimoto irodák milyen múzeumokat képzeltek el, vagy hogyan fog bővülni Európa egyik leghangulatosabb állatkertje, de az sem mellékes, hogy a világszínvonalú magyar tájépítészek keze nyomán újul meg a világ egyik első közparkja.

Mindegy is, mi mindenesetre biztosak vagyunk abban, hogy a Central Park zöldülni fog az irigységtől. Ha legközelebb erre jár Lyman úr, mi szívesen körbevezetjük!

Ezeket a cikkeket olvastad már?