Liget marad a liget – Nebbien visszatér

Ma felkiáltójellé egyenesedett a Városliget jövőjével kapcsolatos legnagyobb és legfontosabb kérdőjel: eredményt hirdettek a park megújítását céljául kitűző tájépítészeti pályázaton, amelyet a kétharmadában tájépítészekből álló zsűri egyhangú döntése alapján a Garten Studió munkája nyert. 

Mielőtt részletekbe belemennénk, a habos szájú emberkék pulzusát csökkentendő érdemes deklarálni: a terv a korábban vállalt 65 százaléknál is jobban növeli a zöldfelületek arányát, amely így várhatóan 67-68 százalék környékén fog beállni. Ez magában foglalja a közel 1000 fa ültetését, és a meglévő, de beteg növények kezelését.

A pályázat – nagyon helyesen – a Városliget atyjának, Nebbien Henriknek a tervéhez nyúlt vissza: ahol lehetséges, igyekszik az eredeti, közel 200 éves elképzeléseknek megfelelően helyreállítani a parkot, ahol pedig az nem megvalósítható, a legkorszerűbb kortárs  tájépítészeti megoldásokat választotta.

A felülnézeti ábrán jól láthatóan visszaköszönnek a jellegzetes, organikus, nyújtott ellipszisekre emlékeztető parkegységek.

Újra lesz Páva sziget, bővül a csónakázó tó, de egy új dísz tó is beékelődik a Galéria és Nagyrét közé. 

A park déli sarkán megújult sportpályák, Budapest legnagyobb játszótere és egy 2 kilométeres futókör is törleszti a főváros adósságát az egészséges életmódot űzők felé. 

A Dózsa György úttal párhuzamosan pedig már az egykori  56-osok terén egy gyönyörű, vizes, növényes szigetekkel szétszabdalt promenád írja alá a macskakövek végrendeletét.

A terv a lehető legszigorúbban száműzi a Városligetből a gépesített forgalmat, megszűnik az Olof Palme sétány és visszakapják a gyalogosok a Kós Károly sétányt is. A ligetet átszelő kisebb, de indokolatlan betonutacsáknak és a kerekesszékeseket életét megkeserítő szintkülönbségeknek szintén búcsút inthetünk. 

Óriási rózsa- és botanikus kert várja majd a széplelkűeket, a kutyák örömét pedig futtatók fogják szolgálni.

A Liget Budapest Projekt festményére a zseniális új néprajzi múzeum helyezte el az utolsó ecsetvonásokat, a tájépítészeti pályázat pedig egy gyönyörű, patinás keretbe foglalta azt, így teljes a kép. 

Ennek ismeretében elmondható, hogy mindenki örömét fogja szolgálni az új Városliget: a gyerekeknek, a felnőtteknek, az időseknek, a családoknak, a szerelmes pároknak, a kerekes székeseknek, a kutyásoknak, a sportolni vágyóknak, biciklizőknek, a piknikezőknek. 

De mind közül a legfontosabb, hogy végre van gazdája a Városligetnek. A nyertes pályázat megvalósításával ismét egy olyan fenntartható pályára állhat a park, hogy száz év múlva unokáinknak ne kelljen újra ezeket a harcokat megvívnia.

Egyre szemtelenebbek a ligetvédők

2016.05.05.

Lelkes olvasónk küldte az alábbi képeket, amelyeken az látszik, hogy a Ligetvédők már nem csak a Hungexpo területeken belül táboroznak, hanem az azon kívüli részeket is elkezdték okkupálni. Biológusi nyelven szólva osztódással szaporodnak. Lázár közben ismét kiállt a Liget Budapest Projekt mellett. 

A képek mellé érkezett kommentárból az is kiderült, hogy a Főkert illetékesei jelezték Maugliéknak, hogy nagyon szépek a sátraik, de akadályozzák a fűnyírást, mire a hős védekezők verbálisan elhajtották az egyébként közfeladatot ellátó munkásokat. Saját megítélésük alapján a ligetvédők jogai természetesen korlátlanok és sérthetetlenek, de ha bárki intézkedni mer velük szemben, az elmehet a fenébe. 

Kérdés: Hol van a határ? Meddig ejthetnek túszul egy fejlesztést az önkényes területfoglalók?  Ha nem tetszik a felső szomszédom lakásfelújítása bontsak sátrat a lakásában? Agyrém. 

Más. A mai kormányinfon Lázár János ismét kiállít a Liget Projekt mellett. Mint mondta, fontos és építő jellegű vita zajlik annak érdekében, hogy megújuljon a park, és a miniszterelnök kérésének megfelelően a zöldterületek rendbehozatala megvalósuljon.

Lázár szerint a Városliget Budapest egyik legelhanyagoltabb területe, de a kormány határozott szándéka, hogy ezen végérvényesen változtasson. Jól példázza ezt az a tény is, hogy emberemlékezetek óta nem fordítottak ennyi költségvetési forrást a liget rendbehozatalára. 

Pályázati felhívás: Fogadj örökbe...

2016.05.04.

Ihletet kapva a Ligetvédők elképesztő kitartásából és a Városliget korszerű, épített örökségéhez és infrastruktúrájához való csillapíthatatlan ragaszkodásából, úgy gondoltuk, hogy egy pályázattal kedveskedünk a számukra: Fogadj örökbe egy négyzetméter betont!

A kiíráson természetesen bárki elindulhat, de előnyt jelent, ha a pályázó kettőnél többször pogózott a PeCsában, vagy láncolta már oda valamihez magát, vagy mást. Az örökbefogadás egy jelképes 5.000 forintos összeg befizetésével kezdődik. Hogy mit kínálunk cserébe? Kapaszkodj! 

  • A büszke szülőről közös fotót készítünk a betoncsemetéjével
  • Bekeretezett tanúsítvány, amellyel el lehet kápráztatni a szomszédokat, rokonokat, más civil szervezeteket
  • Havonta egyszer meglocsoljuk a betongyermeket
  • Kátyú keletkezése esetén gyors reagálású biciklis kommandó érkezik a helyszínre 

Várnai, a büszke betonatya (macskakő is ér!)

Természetesen lehetőség van egyszerre több négyzetméter örökbefogadására is, így a tanúsítványba a malterfokozatú nagycsaládos státusz  kerül bejegyzésre.

Ne keverjék, ne kavarják

2016.02.21.

Na, most, van itt ez a „Baán-ügy”. Nem tudom, hogy ügy-e, mindenesetre aggasztó jeleket tapasztalunk itt, a szerkesztőségben. Valahogy úgy érezzük, hogy nem minden, a Liget-projekt kapcsán véleményt nyilvánító résztvevő áll a valóság talaján. Nem nagyon akaródzik nekik (és sajtómunkásaiknak) elválasztani az ocsút a búzától.

Pedig el kell.

Baán László Szépművészeti Múzeum főigazgatóként hozott döntései semmi esetre sem érinthetik, befolyásolhatják (és tehetik kritika tárgyává) a Liget-projektben miniszteri biztosként kifejtett tevékenységét. És magát a projektet sem. Egyetlen esetben, amikor a projekt keretén belül a Szépművészetivel kapcsolatos döntésekről van/lesz szó.

Az, hogy – nem mellékesen szabályszerű szerződés keretein belül – kinek kölcsönöz a RAKTÁRBÓL képeket, amelyeket hiánytalanul, hibátlanul és határidőre visszakapott, nos, az nem befolyásolja a Városliget zöldfelületeit.

Miként az sem, hogy milyen (hibás, vagy nem hibás – nem tisztünk eldönteni) döntés keretében (amelyhez főigazgatóként joga van!) adja oda bérbe vagy ingyen a rábízott múzeumot a jelentkezőknek. Ezek elsősorban ízlésbeli kérdések, lényegi dolgokat nem szabad, hogy befolyásoljanak. (Gyanítom, ha nem Habony Árpádról, hanem bárki másról lett volna szó, akkor az eset még hírt sem ér meg, nemhogy címlapsorozatot).

Ezeknek mi köze a vacsorához?

Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a Gyurcsány-kormány és Hiller István minisztersége idején, 2007-ben került sor az esküvői vacsorára, amikor még szó sem volt a Liget felújításáról, rehabilitációjáról. Mert eszükbe sem jutott. (Nem Baánéknak).

Ebből kellene – mindenkinek – kiindulnia.

És abból, hogy a Baán-Habony kapcsolat okozott-e bárkinek bármilyen kárt? Hogy egy kulturális menedzseléssel foglalkozó céget miért vétek felkérni kulturális menedzselésre? Hogy változik-e bármely festmény szépsége azért, mert egyeseknek Baán és/vagy Habony nem szimpatikus? Van-e köze ennek bármihez?

Szerintünk nincs.

A tervezői vagy tájépítészeti pályázatokat nem Habony bírálja el, hanem egy nemzetközi zsűri. Nem Habony cége fog építkezni, hanem egy közbeszerzésen kiválasztott partner.

Úgy hogy erősen az az érzésünk, hogy egyesek itt csak a fekáliát keverik-kavarják. Baánba szakmailag nem tudnak belerúgni, így keresnek egy címlapképes figurát, akire aztán a rigómezei csata óta az összes negatívumot rá lehet húzni.

Csak éppen azzal nem foglalkoznak, hogy a kiválasztott démonról az ország 90 százaléka azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Ez csak körúti, belterjes értelmiségi és sajtóköröknek téma. Ezért kellene leszállni erről a vonalról, mert érvek helyett csak személyeskedő indulatokat gerjeszt.

Ha egyáltalán.

Karácsony várost csinál

Vajon hogyan lehet vitának nevezni valamit, amiben az egyik fél még véletlenül sem a vita témájáról beszél a vitapartnere többszöri unszolása ellenére sem? Karácsony Gergely zuglói polgármester fentebb vázolt ténykedése folytán kijelenthető: sehogy.

A nagy dérrel-dúrral beharangozott, és – pártaktívának is beillő szellemiségben – szép létszámú közönséget vonzó dr. Baán László – Karácsony Gergely vita mindenről szólt, csak a politikus jóvoltából egyről nem: a Városligetről.

Baán ugyan szokásához híven – erről csak leszokik egyszer – késett (morgolódtak is rendesen, antrénak semmiképpen sem volt jó, mert még a semlegesek is udvariatlanságnak vették), de utána szemléletes és konkrét prezentációval kísért érvrendszerrel ecsetelte a Liget Projekt előnyeit, szépségeit, világszínvonalú elképzeléseit.

Karácsony erre egy „itt vagyok, de minek” felütéssel kezdődő aktuálpolitikai (oda nem illő) ámokfutásba kezdett, amely a Fidesz Budapest-politikájától a Patyomkin váron át tartalmazta a ligeti lényeget is: ne legyen ott semmi, sétáljon a nép.

Hű, baszd meg! Ez igen!

Ennyi volt az érdemi hozzászólás...

A főpolgármester-jelölti kortes beszédben még összefüggéstelenül orbánozott egy jó ízűt (arisztokratikus viselkedés a Várba költözni, letűnt múltat visszahozni, a Ligetre meg odadobnak mellékesen 200 milliárdot, hogy kuss legyen a Várról), ami megfelelt a balliberális pártotthonként is funkcionáló Mozsár kávéházba (tréfás, hogy a Városliget Zrt. vezérigazgatóját Mozsár Istvánnak hívják…) összehívott PM kongresszus résztvevőinek (mind az 58 párttag ott is volt). Nyilvánvaló volt, hogy Karácsony a sajtónak játszik, érdemben hozzá sem tud szagolni a témához. Azt is bírta mondani, hogy minek ide múzeum, amikor a turisták nem a magyar képzőművészet, hanem a Sziget-fesztivál miatt jönnek fővárosunkba…

A felhergelt, Ráday Mihállyal megerősített LMP-PM-es zöldkoalíciós nagygyűlésnek még odavetette a legszebb mondatot: A várost a városlakóknak csináljuk!

Csinálni mást szoktak…

Nyilvánvalóvá vált, hogy KG még véletlenül sem akar érdemben a témában megnyilatkozni – nem is tűnt úgy, mintha tudna –, de azok a mondatok simán elsiklottak füle mellett, amit Baán a fő téma, a NAGY ZÖLDÜLÉS kapcsán mondott: nincs olyan számítási módszer, ami szerint csökkenne a zöldfelület.

Az algarajongók ingerküszöbét nem ütötte meg a mondat, s amikor Baán azt kérte a jelenlévőktől, hogy mondjanak egy olyan fejlesztést Budapest elmúlt 120-130 évéből, aminek örültek az itt lakók és csodájára jártak a külföldiek (mert a Liget ilyen lesz), akkor a mögöttem álló, 50 körüli nő (pártaktivista) bemondta a tutit: Romkocsma.

Na, itt hagytam ott a „vitát”. Teljesen értelmetlennek tűnt minden további perc ebben a Mozsárban.

A történéseket maximálisan jól látta előre a tegnapi mémalkotó. Látnoksága itt!

Minden változatlan – rendben folytatódik a Liget megújítása

 

Blogunk információi szerint a kormány 2014. december 3.-i ülésén maximális támogatásáról biztosította a Liget Budapest Projektet. Mindennek nyomatékaként megszavazta az idei évből visszamaradt 3 milliárd forintos támogatást, valamint tudomásunk szerint a projekt eredeti ütemtervének megfelelően biztosítja a jövőre esedékes több milliárd forintot is. A miniszterelnök egyértelmű kiállása a nagyszabású tervek mellett egyben azt is jelenti, hogy az utóbbi időben tett szerencsétlen államtitkári megnyilatkozás és annak miniszteri biztosi cáfolata végül is egy, megnyugtató irányba mutatott: a Liget Budapest Projekt zavartalanul, az eredeti menetrendnek megfelelően folytatódik 2015-ben.

terkep_liget_final_v6_custom_resize_600x424_25167990226.jpg

Így aztán jövőre megkezdődhet a Szépművészeti Múzeum Román csarnokának rekonstrukciója, az Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ (OMRRK) felépítése, és folytatódnak a Városliget parkrendezési munkálatai  A hvg.hu szeptemberi írása szerint a 2015-ös beruházások várható összköltsége 15-20 milliárd forint lesz.Hogy a pontos összeg mennyi, az majd a későbbi Magyar Közlönyökből kiderül, mint ahogy az is, hogy egy összegben, vagy „darabolva” jut a pénzhez a projekt. De ez majdhogynem mindegy: a lényeg, hogy zavartalanul alakulhat át és szépülhet meg a főváros és az ország legendás parkja, és 2018-ra 5 új, modern múzeummal gyarapodunk.

_mg_3179_copy.jpg

És nemsokára azt is megtudjuk, hogy az első négyet kik tervezték és milyenek lettek, mert információink szerint december 19-én kibontják a borítékokat és ismertetik a nemzetközi zsűri döntését. Az meg már csak hab lenne a tortán, ha a nemzetközi pályázat nyertesei között lenne egy, vagy akár két magyar terv is.

Jövő pénteken kiderül.

IMG_7650.JPG

Hírek a Lizséből

Hamarosan megtudjuk, hogy fog kinézni az ötből négy új múzeum, de addig sem áll meg az élet a Városliget környékén, lássuk mik a hírek.

Meghívást kapott a Liget Budapest Projekt a soron következő Smart City Expo-ra. Bármilyen meglepő az eseményen okos városfejlesztési megoldásokat mutatnak be, tehát amikor valami rafinériával úgy sikerül egy fejlesztés, hogy az fenntartható, környezettudatos és a város javát szolgálja. Tehát külföldi szakértők(is) úgy látják, hogy a Liget Budapest Projekt fenntartható, környezettudatos, és a város javát szolgáló módon újítja meg a Városligetet. Most Várnai Úr ezeket olvasva biztos csak legyint, hogy: "ááá ez egy ócska, komolytalan rendezvény, látod még a Magyar Urbanisztikai Társaságot sem hívták meg előadni" - de nem, a negyedik alkalommal megrendezendő kiállításra Amszterdamtól kezdve Koppenhágáig a világ minden tájáról érkeznek városvezetők, számszerint ötvenen, illetve olyan világcégek mint a Microsoft, vagy az IBM is képviseltetik magukat városfejlesztési megoldásaikkal.

A másik hír, amiről fontos, hogy megemlékezzünk, Baán László bejelentette: méltó emlékhelyet állítanak a végtelenül szomorú történetű, aljas módon lerombolt Regnum Marianum templom egykori helyén, a korábbi Csete-Makovecz tervek alapján, vagyis a föld alatt lévő altemplom ismét látogathatóvá válna. Úgy gondolom ehhez különösebb kommentár nem szükséges, csak egyetérteni lehet a döntéssel.

Városligeti könyvajánló 2. rész

Az Állatkert már a Kiegyezés előtt, 1866-ban megkezdte működését. Eredeti formájában kulturális intézmény, és nemcsak idehaza ritka, egzotikus állatokat járt ide megcsodálni Pest humán élővilága – például Sissi királyné közbenjárására kapták meg a zsiráfot a schönbrunni állatkerttől –, hanem idegeneket is. A kor szokása szerint etnográfiai és antropológiai jellemzőiket tekintve szokatlan, távoli népek, bennszülött afrikaiak és távol-keletiek járták szervezetten Európát, az állat- és emberkertekben lehetett találkozni velük; itt élték hónapokig a maguk különös életét a rács, a korlát másik oldalán, ez volt a pénzkeresetük. Számunkra bizarr, de ekkoriban teljesen elfogadott és hétköznapi ez a fajta látványosság. Itt lakott Jónás, a víziló, aki olyan népszerű volt, hogy szerepelt a telefonkönyvben. Az állatok jó része szabadon járt-kelt az Állatkertben. Elefánt hátára ültették a gyerekeket, aki körbesétált velük, máskor kis szekereket húztak pónik és szamarak hasonló céllal. Záráskor egy renitens mosómedvét vizes slaggal spricceltek le a fa tetején, hogy leimádkozzák onnan a ketrecébe.

Az Állatkertet 1912-ben – Fővárosi Állatkertté átnevezve – a főváros felújíttatta, újjáépíttette, tulajdonába vette. Ezután épült fel mindaz, amit ma is ismerünk, s ettől kezdve kulturális központ. Az Állatkertnek saját szimfonikus zenekara volt, amely rendszeresen szabadtéri koncertezett: klasszikusokat, Beethovent, Mozartot játszottak, nemritkán több ezres hallgatóságnak – első élő koncertközvetítését a Rádió az Állatkertből sugározta (amint azt az LGT-slágerből is tudjuk). A gyerekmatinékon híres színészek meséltek a gyerekeknek, szintén többezres közönség előtt.

Etnográfiai kiállítás az Állatkertben.jpg

A II. világháborúban aztán komoly károkat szenvedett az Állatkert is. El lehet mondani, hogy abból, amit a Városligetben a bombázások során leromboltak, szinte semmi nem épült újra, 1945-től fizikai állapotukat és üzemelésüket tekintve egyaránt csupán torzóként maradtak fenn a Liget intézményei. Lebombázták az Iparcsarnokot, a Gerbeaud-t, a Közlekedési Múzeum tornyait, melyeket újra akarnak építeni. Az Állatkertet nemcsak a bombázás pusztította, hanem az éhség is: vadásztak az állatokra, mivel a fővárosban nem volt mit enni, és az állatok közül is sokan éhen haltak. A világháború „hős” túlélői a vízilovak voltak. Szívósságuk mellet megvédte őket a termálvíz is, amely a Széchenyi Fürdőt is ellátta. Mindent együttvéve az Állatkert olyannyira elnéptelenedett, hogy az ipari kiállítást, a BNV-t 1946-ban az Állatkert területén rendezték meg.

 Már a kezdetekkor helyet kaptak a mutatványosok a Köröndön – akkoriban innen nyílt a Liget bejárata, innen indulva lehetett megközelíteni a három szigetet is. A fokozatos használatba vétellel, a parkosítási munkálatokkal párhuzamosan alakult ki a rendszer, hogy a város felőli oldal lett a felsőbb társadalmi rétegek, főképp az arisztokrácia szórakozó- és pihenőhelye, s a külső részre, a Vidámpark–Állatkert zónájában szórakozott a munkásosztály, a cselédek, katonák – és például Karinthy Frigyes vagy József Attila is néhanap. A későbbi Vidámpark területén épült meg az Angolpark, 1896-tól 10 éven át pedig az ős-Buda vára üzemelt; török negyed volt, minarettel, a régi Budát idéző épületekkel, mecsettel; ez szintén túlélte a Millennium végi lebontást.

A Vurstliban a kispénzűek szórakoztak. Hajnali négykor nyitott hétvégén, amely órán hétköznap ezek az emberek a műszakot kezdték.A Liget mindenki számára népszerű volt; a Stefánia korzón jelent meg, és vonult a versenylópályára az arisztokrácia a századfordulón, itt látogatta a teraszos vendéglőket a polgárság, a szegényebbek pedig a Vurstlit. Cirkuszból kettő is volt – egy elegáns, és egy olcsóbb a „plebsnek”.

A két háború közti évtizedekben számtalan kisebb színház működött a Városligetben, közülük több a Vurstli, illetve a Mutatványos-telep területén. Ezek, noha sem reklámot, sem kritikát nem sűrűn kaptak, fontos kultúrpolitikai missziót töltöttek be: olcsóságuknál fogva bevonzották azokat, akik a belvárosi kőszínházakba sosem juthattak el. Kispénzű iparossegédek és diákok, munkások, cselédlányok látogatták őket. A repertoáron főleg operettek, népszínművek, vaskosabb bohózatok, kabaréjelenetek, varieté jellegű műsorok szerepeltek. 2-3 színházépületben 10-15 színházi vállalkozás működött. A ligeti „színházcsinálók” többsége jól képzett, neves színházakban gyakorlatot szerzett szakember volt. A lelkes közönség zajos tapssal kísérte a humoros jeleneteket, dalokat. Az előadások szezonja a nyár volt, de ilyenkor napi 3-4 előadásra is becsalogatták a kikiáltók a közönséget. Három városligeti színház emelkedett ki a szokványos krajcáros műintézmények sorából. Feld Zsigmond igazgatta a Városligeti Színkört, bemutatta az Othellót, a Lear királyt, Ibsen Nóráját, a Hedda Gablert és a Bánk bánt. 1889-től csak magyar nyelvű darabokat játszottak itt. Az új korszak nyitó előadása Rákosi Jenő Este az Erdőben című darabja, Jókai Mór külön erre az alkalomra írt prológot, a darabban a főszerepet pedig maga Blaha Lujza játszotta. 1908-tól Budapesti Színház néven alakították át modern színházépületté, a komolyabb darabok helyét átvették az operettek és a bohózatok. A színvonal azonban továbbra is magas volt, olyan csillagok játszottak Feldnél, mint Kabos Gyula, Csortos Gyula, Somogyi Nusi vagy a fiatal Salamon Béla. 1935-ben Erdélyi Mihály vette át az igazgatást, a teltházat a szerződtetett vendégművészek garantálták, akik között ott találjuk a kor legnevesebb színpadi és filmes sztárjait. Az 1936-os év fellépőinek névsora így alakult: Latabár Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Gózon Gyula, Dayka Margit, Gombaszögi Ella. A színház 1944-ig működött, 1951-ben lebontották.

városligeti színkör 1896_VU22.jpg

Galló György, a Műszínkör tulajdonosa eredetileg a Népszínház főgépésze, a színpadtechnika virtuóza volt: süllyesztőket, szélgépeket s egyéb színpadi illúziókeltő csodagépezeteket is használt. Gallóék kezdetben főleg népszínműveket és lazán fűzött jelenetekből álló műsort adtak. A nagy, 3 felvonásos operettek és vígjátékok csak az 1920-as években kerültek a repertoárra.  Kálmán Imre és Lehár nagyoperettjeit, Zilahy Lajos, Fényes Szabolcs és Eisemann Mihály műveit is játszották.

A Kis Színkörben tréfás jeleneteket, mutatványos és artista számokat szerepeltettek, szórakoztató átmenetet képezve a Vurstli-műfajok és a valódi színjátszás között. 1899-től Zöldi Márton vitte itt színre Offenbach és Suppé operettjeit és saját romantikus drámáit. 1904-től vezetője, Sziklay Kornél a kor ünnepelt színészének számított, játszott a Vígszínházban, a Magyar, illetve a Király Színházban is. Ő főleg egyfelvonásos bohózatokat, kabaréjeleneteket vitt színpadra. Sziklay 1919-ben meghalt, színháza még négy évadot élt Colosseum néven, majd ezt is lebontották. A Feszty-körkép új épületének alagsorában, a Mutatványos téren működött 1919-től a Magyar Színpad, 300-as férőhellyel. Egészen 1949-ig működött, a későbbiekben Jókai Színház lett a neve.

 A korcsolyapálya a város életének egyik központja, az 1860-as években alakult a Magyar Korcsolyaegylet. Ekkoriban a fiatal hölgyeknek nem volt illendő a sportolás, a lovaglás, de a korcsolyázás olyan testmozgási lehetőséget nyújtott, amit az arisztokrata hölgyek is űzhettek, a korcsolyázás továbbá az ismerkedés, a randevúzás pályájaként is funkcionált. A korcsolyapálya a korabeli party; a Ligetben nem szűnő muzsikaszó van, s nemcsak a korcsolyapályán, hanem az Állatkertben, a kiállításokon, zenepavilonokban, vendéglőkben is reggeltől estig élőzene szólt, később az Angolparkban élő jazzt hallgathattak a polgárok. A korcsolyapályán az 1870-es évektől bevezették a nagy korcsolyaünnepek, korcsolyabálok intézményét, farsangkor például beöltöztek az emberek, és történeteket adtak elő. Stróbl Alajos szobrász élethű jégházakat faragott, Mátyás király ötméteres szobrát is kifaragták jégből, majd kivilágítva ékesítette a parkot. Három jégpálya is működött: egy a „klasszikus” tavon, egy az Állatkerti-tavon, és egy locsolt-öntözött pályát is csináltak. Ez a sport az egyetlen, amely hosszú időre gyökeret vert a Ligetben, és máig élő és népszerű.

A könyvet gyorsan szétkapkodták, s a Városliget Egyesület oly színvonalasnak ítélte, hogy elkezdődtek a második kiadás munkálatai; az újabb kötet várhatóan 2015-ben kerül a boltokba.

 

Hoppá(l)!

Napokban robbant a bomba, hogy léket kapott a Liget Budapest hajója, és az internetes sajtóban sorra jöttek a szalagcímek, hogy elmaradhat a Városliget “beépítése”.  Itt szeretnék közbeszúrni egy gondolatot, mert számomra kiábrándító szembesülni azzal, hogy a magukat tárgyaligosnak tartó orgánumok továbbra is beépítésről beszélnek. Egy éve erről megy a duma, de leírom mégegszer: venni kellene a fáradságot, át kellene nézni a terveket, és az egyszeri újságíró is szembesülhetne azzal, hogy meglévő épületek, betonfelületek helyére kerülnek új múzeumok. Az Ő logikájuk szerint tehát már most is be van építve a Liget, de tudom, kellenek a hangzatos lózungok, így jön a jó sok kattintás. Szóval visszatérve: Hoppál Államtitkár Úr gondolt egyet és beleöntötte azt a bizonyost a ventillátorba, a jövő évi költségvetésbe a projekt menetrendszerinti folytatásához szükséges összeg töredéke van csak nevesítve, így ő 50% esélyt lát arra, hogy az megvalósul. Pár nappal azután, hogy sztárépítész irodák jelentkeztek az Új Nemzeti Galéria tervezésére, és néhány hét választ csak el a többi múzeum tervpályázatának eredményhírdetésétől, ez több mint kellemetlen… Lett volna, ha még aznap nem cáfolja a híreket Baán László, a projekt miniszteri biztosa. Dióhéjban a lényeg, hogy a 2015 –ös évre szükséges forrásokat (kb. 15 milliárd Ft) nem külön sorban tartalmazza a költségvetés, hanem azokat az általános vagy rendkívüli tartaléból fogják kifizetni felmerülésükkor, kormánydöntés alapján.  Másnap reggel Hoppál a Kossuth Rádióban tisztázta az esetet, minden marad a régiben, haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.
Az eset tanulsága, hogy a kommunikáción finoman szólva is lenne mit javítani kormányon kívül és belül, ha államtitkár úr egyeztet mielőtt nyilatkozik, elkerülhető lett volna ez a félreértés, és nem hozza szívroham közeli állapotba  Civil Női Kormánytól Garay Klárán át Várnai-ig mindenkit. 

Városligeti könyvajánló 1. rész

2014.11.13.

2013 őszén került a boltokba, néhány hét alatt elkapkodták. A Magyar Múzsa Könyvek gondozásában megjelent Élet a régi Városligetben című kötet szerkesztőjével, Lovas Dániellel beszélgettünk.

Az anyagot korábban kezdtem gyűjteni, mint hogy reflektorfénybe került volna a jelenlegi Városliget Projekt. Nemcsak a szakmai köröknek, hanem a szélesebb közönségnek próbálom bemutatni itt a múltat, a történelmet. E könyv anyagát fél évtizedig gyűjtöttem, ez érett be, állt össze egyszer csak könyvvé, s ez a pillanat találkozott azzal, amikor a Liget Projekt is megszületett. A magyar történelmet nem történészként közelítem meg, hanem igyekszem témaválasztásban olyan könyveket szerkeszteni és írni, amely a társadalom széles rétegeit érinti, befogadóvá teszi. A Ligetnek számos olyan vonatkozása van – épületek, helyszínek, történetek, események –, melyeket az újabb generációknak időről időre újra meg kell ismerniük.

Az első pályázatot az 1800-as évek elején hirdették közpark alapítására, amelyet Nebbien Henrik nyert meg: ő egy családi kiránduló-, pihenőparkot álmodott meg, amely egyben a nemzeti kultúra reprezentatív közege, szobrokkal, műtárgyakkal, kulturális helyszínekkel. Ez nem valósult meg azonnal, mivel nem volt rá pénz; 1896-ig kellett várni, a millenniumi ünnepekig, amikor ennek központja, számos kulturális és technikai profilú kiállítás helyszíne lett a Liget. Olyan sikere volt, hogy közel 5 millióan (!) látogatták meg. Másrészt a Millennium a Ligetnek olyan ismertséget, népszerűséget nyújtott, mely a mai napig tart. További fontos jellemzője a Városligetnek, hogy ez volt Európa, sőt talán a világ első közparkja – korábban is megnyitottak már parkokat Luxemburgban, Bécsben és egyéb nagyvárosokban, de ezek mind királyi, főhercegi, érseki tulajdonban voltak. A Városliget viszont valóban a főváros tulajdonát képezte.

Lovas_MG_3039.jpg

Lovas Dániel

Az Ezredéves Kiállítás a Liget zsúfolt beépítésével hajszál híján eltüntette annak eredeti vonásait. Ugyanakkor a millenniumi ünnepségek gazdagították is a Városliget arculatát: a nemzet történelmi és kulturális értékeinek egyik gyűjtő- és bemutatóhelyévé emelték a Millenniumi Emlékművel és a tartósan fennmaradó kiállítási épületekkel, a Műcsarnokkal és a múzeummá alakított Vajdahunyad várával, a Közlekedési Csarnokkal. A Szépművészeti Múzeum elhelyezése a Liget kapujában a ma is meglévő arculatot kölcsönözte a Ligetnek. 1896-ban nyitotta meg kapuit a Műcsarnok, vele párhuzamosan a VajdahunyadVára, amely történelmi emlékeket gyűjtött össze. Utóbbit kétszer is felépítették: a millenniumi kiállításra több mint 200 új épület emelkedett, többségüket fából ácsolták, alapozás nélkül, ideiglenesen: később lebontásra ítélték őket. A Vajdahunyad-vár azonban olyan sikeresnek bizonyult, hogy elkezdték múzeumnak használni: közadakozásból és kormánypénzekből az 1900-as években kőből építették újjá. A Műcsarnok annak idején nem „lógott ki” a Városligetből, mint manapság, hanem fák vették körül minden oldalról. A mai Hősök tere helyén, parkos területen egy termálkút állt, melynek vize az első világháború idején a Széchenyi Fürdőt táplálta kialakított csővezetékén keresztül. (Ma is megtalálható egy felnyitható vaslemez alatt.) Kezdetben, amíg csak fedett része volt a Fürdőnek, elegendőnek bizonyult, de az 1920-as évektől, amikor kiépült a fedetlen strandfürdő is – s vele a szabadtéri fürdőzés kultúrája is betette ápolt lábát Magyarországra –, már kevés volt az innen nyerhető termálvíz. Az új Fürdő Trianon után a gazdasági újjáépítést testesítette meg Budapesten, e létesítmény volt az első nagy zöldmezős beruházás. A belső kialakítás, az egyes épületelemek tudatos kivitelezése magyar kézművesek, mesterek, iparosok keze nyomát őrzi.

Szépművészeti parkkal - 1910-es évek.jpg

A Szépművészeti Múzeum helyén kezdetben a Feszty-körkép volt látható. Ferenc József alatt született meg az elképzelés, hogy a magyar és a külföldi képzőművészet reprezentatív gyűjtőhelyét létrehozzák. Egységes terv alapján épült meg, Magyarország harmadik legnagyobb alapterületű épülete lett az Országház és a Budai Vár után. Nagyon gyorsan fejlődött, és az 1910-es évek során tökéletesen beilleszkedett a Városliget közegébe. Szokatlan méretű belső tereivel, a felhasznált anyagok minőségével, a természetes megvilágítás nagyfokú kihasználásával a Városliget vonzerejét az igényesebb közönségréteg körében is növelte.Akkoriban az igazgató volt a múzeumőr, ő és a teljes múzeumi csapat, a fegyveres őrök, a kiszolgáló személyzet is bent laktak a múzeumban, amely estefelé világítás híján bezárt, mivel fény csak az üvegből készült tetőkön, homlokzaton át jutott az épületbe. Akkoriban természetes módon egymás társaságában állították ki a magyar és a külföldi gyűjteményt, a festészeti, szobrászati műtárgyakat. Megfelelő számú reneszánsz műtárgy híján gipszmásolatokat vásároltak. A Régi Képtár gyűjteményét Térey Gábor képtárigazgató két évtizeden át gyűjtötte és gondozta, nevéhez tudományos és metszettár-katalógus létrehozása is kapcsolódik. Román és gót stílusú művészet, díszesen festett falak, lovasszobrok és más, nagyméretű műtárgyak fogadták a látogatót. A grafikai kollekciót az Esterházy-gyűjteményből származó több ezer egyedi rajz és félszázezer metszet képezi. Egyik legendás igazgatója 1914 és 1935 között Petrovics Elek, aki tudatos selejtezéssel és pótlással, múzeumrendezéssel fejlesztette tovább az épületet. Az Esterházy-gyűjteményt 1870–71-ben vásárolta meg a magyar állam, a festményrepertoár Leonardo, Raffaello, Rembrandt, Goya műveit kínálta, s további több száz holland és flamand festményt.

Szépművészeti - Benczúr terem.jpg

A Műcsarnok eredetileg a Ligetbe tartozott, a szovjet megszállás idején betonozták körbe, ahogyan ekkor metszették ki a Ligetből és burkolták le a Felvonulási tér kövezetét is, és kerültek oda a felvonulási díszszemle emlékművei, a Sztálin-szobor. Azóta nem történt számottevő visszaalakítás, fejlesztés – a Liget a hetvenes években átesett egy átmeneti parkosításon, amikor kivonult innen a BNV, de valójában a világháború óta a park a lepusztulás áldozata a mai napig.

 

 

 

12

Ezeket a cikkeket olvastad már?