Egy adósság törlesztése - megújul a Közlekedési Múzeum
2015. április 15-én bezár a Közlekedési Múzeum. Na nem kell megijdeni, nem örökre, csak amíg visszakapja a történeti külsejét. Aki esetleg nem ismerné az eredeti épületet – valószínüleg elég sokan vannak így – annak segítünk egy kis rögtönzött történelemórával:
1896-ban, a millennium évében – a Milleniumi ünnepségek fénypontjaként – május 2. és október 31. között a Városliget területén rendezték meg a nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást. Az ideiglenes pavilonokban Magyarország mutatkozott be a világ minden tájáról érkező érdeklődőnek. A kiállítás egyik impozáns épülete a Közlekedésügyi Csarnok volt, amely, akárcsak a kiállítás többi épülete, eredetileg csak ideiglenes jelleggel épült meg. Steindl Imre tanítványa, Pfaff Ferenc tervezte, aki romantikus-eklektikus stílusú épületet álmodott meg, a tekinteteket mágnesként vonzó hatalmas kupolával és Róth Miksa díszes üvegeivel. A világkiállításon mind a múzeum, mind a gyűjtemény a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki, így adta magát a dolog, hogy akkor csak nem kéne lebontani.
Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban tényleg bevett dolog volt, hogy ilyen kaliberű épületeket hipp-hopp felhúztak, aztán amikor már nem kellett, nekiestek a kalapáccsal. Szóval így alakult meg Európa egyik első műszaki-közlekedési múzeuma 1899-ben. Töretlen sikere egészen 1944-ig tartott, amikor második világégés menthetetlenül begyűrüzött Budapestre, és bombatalálatok érték a múzeumot. A háború után sajnos csak a romeltakarításra maradt erőforrás. 1954-ben a Fővárosi Tanács az épület teljes elbontásáról határozott, de végül szerencsére nem hajtották végre a halálos ítéletet, sőt! Meggondolva magukat, arról döntöttek, hogy szerényebb formában, de újra kell nyitni a kiállítóteret. Az emblematikus kupolával együtt a komplett emeleti részt visszabontották, és a kor, hát mondjuk úgy “letisztult” épitészeti stílusában elkezdték felépíteni a múzeumot. 1966-ban nyitotta meg újra a kapuit, kicsi, földszintes épületében, és az 1979-85 közötti bővítése során nyerte el azt a szépnek éppen nem mondható külsejét, amit ma is ismerünk.
Kicsit sárga, kicsit savanyú, de mindenkinek fűződik hozzá valamilyen kellemes emléke akár gyerekkorából, akár, amikor a gyerekeit vitte oda. Visszakanyarodva tehát a Liget Budapest Projekt keretében megvalósuló teljes történeti rekonstrukció miatt most három évre el kell búcsúznuk a Közlekedési Múzeumtól. Cserébe visszakapjuk a századfordulót idéző, lenyűgöző Pfaff féle épületet, amely belül kiegészül egy új, a térszint alatti 1000m2-es kiállítótérrel (összesen 8600m2), természetesen a mai modern kor igényeihez igazítva. Én, mint technofil apuka valószínüleg bérletes leszek!
Hozzászólások
Hozzászóláshoz először be kell jelentkezned vagy regisztrálj!
Belépek Regisztrálokbugris parasztok.
Őszintén remélem, hogy a megnyitás után egy felfrissült, interaktív, érdekes és naprakész múzeumot fogok látni - ellentétben azzal, amit holnap fogok.
- Az eredeti Pfaff-féle épület is aránytalan, otromba. Igen, százhúsz éve is készültek rossz tervek, még ismert építészeknél is. A kupola agyonnyomja az épületet, látszik rajta, hogy egyetlen cél volt vele - minél messzebbről látható legyen. Egy stílustalan stílusban (az eklekticizmus a saját formanyelv hiányát tette értékké) idézte meg a korabeli főpályaudvarok jellegzetességeit - a funkcionális arányok nélkül, mint egy túlméretes terepasztal makett. Ha nem sérült volna meg jóvátehetetlenül, akkor nyilván senki sem akarná elbontani egy elmúlt kor jellemző építészeti darabját, de hatalmas költséggel visszaépíteni egy másodosztályú épületet - ez bűn. Különösen úgy, hogy Budapesten szerencsés módon két olyan eredeti pályaudvar is van és működik, amilyeneket ez az épület megidézni próbált.
- a múzeum eddig is folyamatosan üzemeltetési gondokkal küzdött, télen rendszeresen le voltak zárva részei, hogy a fűtéssel, világítással spóroljanak. Most kap majd egy kiállítási célra használhatatlan, de fűtendő-hűtendő kupolát, amely a rajzok alapján kb. a mostani múzeum térfogatának a 25-30%-a.
- a járműgyűjtemény hatalmas része raktárban porosodik (a pénzhiány miatt részben szó szerint rohad), ehhez képest ha megvalósul is az 1000 m2-es bővítés, az alig 15%-os kiállítótér növekedést jelent (8600 m2). A meglévő alacsony szerkezet plusz egy emelettel megnövelése ennél sokkal többet (kb. kétszer ennyit) jelentett volna és a Városligetbe, a Hermina úti épületek magasságához is jobban illeszkedett volna, mint a funkciótlan kupola monstrum.
- az 1000 m2-nyi új kiállító terület számomra új, egyetlen, a felújítással kapcsolatos hír sem említ ilyet, a múzeum saját honlapja sem. (csak általánosságban említ "térszint alatti" kiállító területet.)
- A bezárás előtt két héttel még nem tudni, mi lesz a gyűjtemény számtalan darabjával, pl. a 424-essel, az Ancsával, ez is az előbb vágunk, aztán gondolkozunk hozzáállást mutatja.
(Egyébiránt a kívülről szép Pfaff épület korántsem biztos, hogy kiállítási célra is ideális a belső tereit tekintve.)
Az új kiállításra én is kíváncsi leszek. A vasúti rész áthelyezése adná magát a Vasúttörténeti Parkba (a Máv Nosztalgia Kft.-ből meg ki kellene takarítani a mávos fejesek maszekolását, na, itt lenne értelme a "privatizált" köztulajdon visszaállamosításának). A repüléstörténeti kiállításnak viszont mindenképp kellene egy méltó helyet találni.
(Aki most van ebben a korban, azt mondjuk nem vigasztalja, hogy majd milyen lesz. Neki egyszerűen ki fog esni ez a 3 év.)