Blogolj!

Hírek

Tovább

Tervek

Tovább

Interjúk

Tovább

Miért ne?

A sajtót (jogosan!) annyira elfoglalja a sok belföldi és külföldi esemény, hogy nem igazán reagált a Városliget Zrt új pályázatkiírására. Ezek szerint az eddig beérkezett pályázatok között nem volt olyan Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum terv, amelyet a zsűri egyértelműen jónak, megvalósításra érdemesnek ítélt volna. Kicsit zavaros, hogy ha egyik sem volt jó, akkor a Városliget Zrt miért vett meg öt tervet a korábban beérkezettek közül, darabonként 20 ezer euró összegért. A tervek egyébként láthatóak a Liget Budapest honlapján, és van köztük több olyan is, ami igen izgalmasnak tűnik, legalábbis a látványterv alapján. (A fák mindenhol főszerepet kapnak a tervekben, ez azért megnyugtató.)További hét világhírű csapat kapott meghívást az újabb pályázatra, akik a hírek szerint küldenek is terveket nekünk, Budapestre. Egészen elképesztő épületeket csináltak  meg eddig ezek a tervezők, a kedvenceim a Mecanoo és a Snøhetta iroda tervei, jó ég, de beletaláltak! 

mecano, Barcelona.jpg

Ha ehhez hasonló épület lesz itt, a mi kis poros Ligetünkben a lehasznált épületek helyett, az fantasztikus. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem kifejezetten lelkesít, ha a kreativitás kiüti a poros provincializmust. Nem vagyok építész, csak szeretem az épületeket nézegetni. Itthon és máshol a világban. Döbbenetesen gyönyörű házak vannak Budapesten, nagyjából az utolsó, amin a szemem megragad, valamikor a 19. században vagy a múlt század legelején épült. (A Rózsadomb és más budai hegyekben épült új csodákat nem számolom, mert azokat eltakarja a sok szép fa...)  Iszonyat nagy beruházásra vállalkoztunk most ezzel a múzeumi negyeddel. Sok pénz, persze csak akkor, ha nem a négyes metrót tekintjük viszonyítási alapnak, és lehetőség arra, hogy a városunkban végre megjelenjen a 21. század. Beismerem, fogalmam sincs, merre halad a világ építészete. Talán pont ez az egész most jó alkalom arra, hogy lássunk ebből valamit. Hol vannak a hazai szakértők, építészek, sajtósok, akik legalábbis érzékeltetik, hogy mi van a határainkon kívül, ott, ahol egy múzeum vagy könyvtár építése nem egyszerűen politikai vita tárgya? Szerintem ezzel is kellene foglalkoznia a sajtónak, hogy ne legyünk már ennyire szűklátókörűek, ha egy épületről van szó.

Snohetta.jpg

Liget helyett gittrágás – kampány az ész ellen


Múlt hét szombaton a Humán Platform szervezésében fórumot tartottak a Liget Budapest Projekttel kapcsolatban. Három-három prominenst hívtak meg, hogy képviselje a támogatói (Baán László, György Péter, Puczkó László), illetve a kritikusi (Mélyi József, Berkeczi István, Zimborás Gábor) oldalt, Gulyás Márton moderálásában. Izgalmasnak ígérkezett a felek egymásnak feszülése, titkon abban is bíztam, hogy esetleg a vita konstruktív irányba előremozdíthatja a párbeszédet – sajnos nem így lett, de ne szaladjunk előre.

IMG_0501.JPG

A vitriolt megelőzően mindenki három percet kapott indításként, Baán elmondta a már korábban is ismert érveit: a cél az, hogy Liget minden elemében jobb legyen, a beruházással hűek szeretnének maradni a Városliget történeti fejlődéséhez, és hagyományaihoz, magyarul a kultúra, a zöld és a pihenés jól megfér egymás mellett. György Péter a társadalomtudományok felől közelítette meg a témát, míg Buczkó Tamás az kulturális turizmus koordináta rendszerében segített elhelyezni a projektet, a rá jellemző profizmussal. A másik oldal részéről Berkeczi István – aki egyébként kiváló építész – már az indító prezentációja során elvesztette a harcot egy giffel szemben, és szegény úgy kiesett beszélgetésből, hogy érdemben csak valamikor a vége tudott visszakapcsolódni. Mélyi József elismert művészettörténész egy viccesnek szánt, előre megírt fiktív történetet olvasott fel Baán kulturális miniszterségéről, a poénok nem igazán jöttek át, de ami a nagyobb baj, hogy semennyire sem volt releváns a rendezvény témájával kapcsolatban. Végül Zimborás Gábor építész, urbanista mélygarázs építési területek, dugók rémisztő fényképeivel szolgálta ki a közönség vérre szomjazó tagjait. Megjegyezném a margón, hogy sajnos az építkezések azok ilyenek, átmeneti kellemetlenségekkel járnak, de a végeredmény ideális esetben kárpótol mindenért.

Szívesen folytatnám, hogy a bevezető előadások után milyen jó kis, tanulságos párbeszédek, viták alakultak ki – de nem. Az ellenzői oldal felkészületlen volt, érveik nem voltak megalapozottak és folyamatosan cáfolták is azokat, utolsó mentsvárként sértődötten csak a projekt alapkoncepciójába kapaszkodtak, ami szerintük hülyeség. Reagálásként a másik oldal igyekezett eloszlatni a félelmeket, és a beruházás összes pozitívumát felsorolni. Ez a végtelen ciklikusság jellemezte a beszélgetéseket addig, amíg érzékelték a pódiumon ülők is, hogy ennek ebben a formában kevés értelme van és javasolták, hogy inkább jöjjenek a közönségkérdések. Ekkora alakult át a rendezvény Baán úr one man showjává, mindenki tőle akart kérdezni. Minden tiszteletem az övé, hogy képes volt megőrizni nyugalmát, és három és fél óra után(!) ugyanolyan higgadtan huszadjára is elismételni, hogy több lesz a zöld. De legalább a „nép” kiereszthette a gőzt.

IMG_0505.JPG

Nagyon utálom a politikát, és végtelenül idegesít, hogy alattomos módon valahogyan mindig beszivárog a liget jövőjéről szóló párbeszédekbe, de egy héttel a választások előtt naivitás lett volna arra gondolni, hogy a rendezvény kivétel lesz ez alól. Várnai László, Szabó Rebeka, Lugosi András – csak, hogy pár nevet említsek a politikai pillanatemberekből – jelenlétükkel emelték az est fényét, és 1-2 percig megmutathatták magukat. Pipa, jelenléti ív aláírva, sms a főnökségnek, hogy ő bizony most megmutatta Baánnak hol a helye. Sajnos Garay Klára, aki az összes „lógia” végződésű tudományt csatasorba állította már a fejlesztések kritizálása során sem kivétel, számomra végleg hiteltelenítette magát azzal, hogy baloldali összefogás égisze alatt, dékásként elindul a választásokon. Csendben hozzáteszem, hogy azon pártok állnak mögötte, akik semmit nem tettek a Ligetért, és vastagon benne vannak abban, hogy ma ilyen állapotban van a park.
Elszomorító volt látni és hallani, hogy jórészt fent említett politikusok által hergelt kérdezők olyan nyilvánvaló képtelenségekre, rémhírekre, fél információkra támaszkodva követelik Baán fejét, hogy az ember hajhagymája tényleg otthagyja a fejbőr kényelmét és kihullik. Lebetonozzák a ligetet, passzióból már megindult a fák irtása, alaptörvény ellenes a projekt, ellehetetlenül az élet egész Pesten, a biológiai aktivitás növelése semmit sem jelent, és lehetne még sorolni.

Keserű szájízzel indultam hazafelé…
Naívan bár, de még bízom abban, hogy vasárnap után ez végletes megosztottság kevésbé lesz jellemző, és végre érdemi párbeszédeket lehet majd folytatni valós kérdésekről. Nem, nem arról, hogy miért vidéki a városligeti törvény egyik benyújtója.

 

 

 

 

Lizsé újratöltve – elindult a megvalósítás

Szeptember 15-én átadták a budapestieknek a Liget Budapest Projekt által kiírt Mi Padunk – Mi Placcunk pályázat pályamunkáit – azaz a Városligetet övező kerületek iskolásainak padfestményeit.  Erre több mint száz pályázat érkezett, amelyekből 53 valósult meg.  Baán László, a projekt miniszteri biztosa, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Kovács Dániel, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, az ötletpályázat zsűri tagja tartott sajtótájékoztatót az eseményről, s amely során az utolsó, „mi Ligetünk” padot is kihelyezték a Ligetbe. Így elkészült az egy pad – egyesített műalkotás mint szimbólum.

Baán László beszélt arról, hogy ez a gesztus jelképezi azt is, milyen típusú Ligetet szeretnének – a Városliget Zrt. online ötletpályázatára bárki jelentkezhet újító ötleteivel.  A kreatív diákok és tanáraik számára pikniket szerveztek az esemény megünneplésére.

1.png

 Jelen volt Mozsár István, a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. vezérigazgatója, aki elmondta, hogy a városligeti projekteket megvalósító, operatív szakasz a Zrt. feladata, ahol az év végi Park pályázat lesz majd igazán érdekes. Ésszerű és hasznos átalakításokat terveznek: még nagyjából 100 szemetest telepítenek, a Városligeti tó megtisztítása már megtörtént, a felújított napozópadok is készen vannak, a továbbiakban pedig még 2-3 hidrobiológiai vízforgató berendezést – nem hagyományos szökőkutat – készülnek üzembe helyezni az ősz folyamán. Megoldják a járdák szakadásait, roncsolódásait a babakocsisok és a biciklisek, görkorisok és tűsarkúban közlekedők örömére, megoldást keresnek a kutyások és a kutyátlanok közti súrlódások csillapítására, továbbá várják a lakosság további ötleteit is. A teljes vertikum több száz javaslat alapján alakul majd ki.

2.jpg

A Ludwig Múzeum és a Nemzeti Galéria új pályázati kiírást igényel, tehát kétfordulós lesz a pályáztatás. Eddig 140 mű érkezett a kiírásra, ezt fogják szűkíteni a legjobb építészeti ötletek összegzésére. 10-15 pályamunkából fognak végül választani október közepén, és a tervek szerint márciusra lesznek meg a konkrét elképzelések.

A Szépművészeti Múzeum február 15-ével – a Rembrandt-kiállítás végével – zár be, ekkor kezdődnek meg itt a konkrét munkálatok. A múzeumi anyag átmenetileg a Nemzeti Galériába költözik.

3.jpg

S ha mindezt megígérték, és egy részét már meg is valósították, miért is ne hihetnénk a további ígéretekben, nevezetesen, hogy a zöldfelület növekedni fog, hogy valóban rendbe teszik a lestrapált múzeumokat, újakat is átadnak a nagyközönségnek, sőt új múzeumtípust, társadalmi múzeumot avatnak,hogy folytatják a Városligeti tó felújítását, egyszóval takaros közparkká varázsolják a jelenleg meglehetősen elhanyagolt Lizsét – és abban, hogy minden beruházás akár 10 éven belül megtérül?

 4.jpg

Városligeti néprajz

Új elemmel gyarapodik blogunk. Most már nem csak a betűk és a fényképek, hanem a videóanyagok is segítenek eligazodni a városligeti fejlesztés és az új múzeumi negyed, időnként a szakmát háttérbe szorító, politikailag vezérelt háttérvilágában. Ahogy a KPMG-tanulmányt sikerült megszereznünk, továbbra is azon vagyunk, hogy első kézből tájékoztassunk minden lényeges lépésről, döntésről.

Most éppenséggel a legtöbbeket foglalkoztató kérdés nyomába eredtünk.

Mi lesz látható az új múzeumokban?

Szép a nemzetközi pályázat és még szebb, hogy anonim. Az meg a legszebb, hogy még maguk az intézményvezetők, illetőleg az elbírálók sem tudják, hogy melyik terv kinek az elképzelését tükrözi. Pedig mindent megpróbáltunk. Szép szóval és még szebbel is, de – örömteli – kudarcot vallottunk. Örömteli, mert így biztosan nem „csókos a csókosnak”, hanem szakmai alapon lesznek elbírálva a versenyművek. Nem tudtuk meg, hogy van-e magyar pályázó a Néprajzi Múzeum új, városligeti épületére beérkezett 110 pályaműből továbbjuttatott 6 között.

Az, hogy mi nem tudjuk, az rendben van.

De az, hogy még Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója sem – az még inkább rendben lévőnek tetszik.

Reméltük, azt azért már tudja, hogy milyen koncepció mentén lesznek láthatóak a Néprajzi Múzeum jelenlegi kincsei, mert jelen pillanatban a gyűjtemény alig 1(!) százaléka látható. Mint kiderült egy új múzeumtípust szeretnének megvalósítani, nevezzük ezt társadalmi múzeumnak, amely képes válaszokat adni a jelen aktuális kérdéseire. Az adottságaik közel sem olyan rosszak, mint azt sokan gondolnák. A rendkívül gazdag magyar gyűjtemény mellett van egy közel 60 ezres, a világ minden tájáról származó nemzetközi gyűjteményük. Ez ad lehetőséget arra, hogy a magyar és az egyetemes kultúra értékeit összhangban, egymásra reflektálva mutassák meg – mindannyiunk kíváncsiságára és örömére.

Új sorozatunk első videó-interjúját még az egykori Kúriában vettük fel.

A következő hetekben igyekszünk mind az öt új múzeum kiállítási koncepciójáról ebben a formában is beszámolni. Tartalomhoz új formát találva.

Van, aki hűsöl és van, aki dolgozik

 

A tomboló nyár komoly üzemzavart okozhatott Horváth Csaba elméjében, melynek következtében elkezdett a Városliget lebetonozásáról vizionálni. Nem tudom, milyen empirikus tapasztalatai vannak Csabának a betonról, de annak idején, amikor otthon a kertben betonoztam nem lett több növény a kertben, nem lett több a zöld felület és a kis tavacskám sem újult meg, ellentétben a ligettel, ahol ilyen fejlesztések indulnak most el. Na, mindegy is, feltehetően csak vágyálmai kivetüléséről lehet szó, vigasztalódjon azzal, hogy megint majdnem főpolgármester lesz.

Ilyen pokoli időben még a Civil Női Kormány is a kormányüdülőjében hűsöl, ellentétben a Liget Budapest zsűrijével, akik egy percet sem pihenve kiértékelték a mintegy félezer beérkezett pályázatot, amellyel lezárult az építészeti tervpályázat első fordulója.

Egy kivétellel mindegyik múzeumhoz sikerült öt-hat tervet kiválasztani, amelyek nem csak építészeti megoldásaiban különlegesek, de a városligeti környezethez is idomulnak, figyelembe véve a huszonegyedik században elvárható fenntarthatósági és technológiai kritériumokat.

Az Új Nemzeti Galéria-Ludwig múzeum –ra nem érkezett igazán átütő erejű pályázat, de a zsűri öt munkából kiválasztott olyan részelemeket, amelyek önmagukban állva is egyedülállóak és megvalósításra érdemesek. Nagyon tehát nem kell túl dramatizálni a dolgot, egyszerűen csak arról van szó, hogy úgy gondolták a legjobb ötleteket felhasználva érdemes még egy kört futni, hogy egy igazán ikonikus, a gyűjteményhez kívülről-belülről méltó, a ligethez tökéletesen illeszkedő tervet kapjanak. Várhatóan augusztusban új pályázat kerül kiírásra decemberi határidővel, így az eredeti ütemtervet az nem befolyásolja.

A többi épület tekintetében a második forduló szintén augusztusban startol, itt a kiválasztott pályamunkák még részletesebben kidolgozásra kerülnek, így év végére mindegyik épület elnyeri végleges formáját, amelyeket már a közönség is megismerhet.

Frontális támadás a Liget ellen!

 

A múlt héten megtudhattuk, hogy pontosan mekkora áldozatokkal fog járni minden idők legnagyobb környezetrombolása, de más fronton is támadás éri Budapestet: lezárult a „Mi Placcunk - Mi Padunk” pályázat, amelyet a Liget Budapest Projekt hirdetett, hogy a környező kerületek legkreatívabb nebulói tervezzenek padokat, közösségi tereket (placcokat), melyekből a legjobbakat még az idén meg is valósítják. Remélem nem csak nekem gyanús a dolog, valószínűleg Várnaiék is vért izzadnak, hogy lehetne belekötni ebbe, gyaníthatóan a nyertes műveket a 200-300(400?) éves platánokból fogják kifaragni.  Na de félre a tréfát, remélhetőleg Iparművészeti Egyetemet (MOME) végzett emberként Zugló asszonyverő bombázója is belátja, hogy ez egy jó kezdeményezés. 

Pad3.png

 

Pad2.png

Kipofázott magánmondat

 

Tegnap a CivilZugló Egyesület, és a Civil Női Kormány (nem röhög, ott volt a környezetvédelmi miniszterük is!) pikniket szervezett a Városliget n+1 –ik megmentéséért. Várnai úr nyitóbeszédében egyből robbantotta a bombát: összegyűlt 10.000 tiltakozó aláírás a liget rehabilitációja ellen. Utána ismét elmondta, hogy őket bizony soha nem hallgatják meg, véleményüket nem veszik figyelembe, de egy perc múlva magára cáfol, és azzal dicsekszik, hogy az ő nyomásukra áthelyezték az új épületeket az 56 –osok terére, és nem épül meg a tudásközpont és a mesepark. Arról az aprócska tényről is megfeledkezik, hogy egy nappal korábban tartott a főváros partnerségi egyeztetést, ahol az ő szervezetük is elmondhatta a véleményét. Az ilyen típusú memória zavarokra találta fel az orvostudomány a Cavintont.

hadtest2.jpg(a tiltakozó had)

Várnai továbbá pikáns háttér információt is megosztott, neki bizony egy „folyosói beszélgetésen” elismerte Finta Sándor fővárosi főépítész, hogy a Liget Projekt egy baromság, és ő alattomban belülről fogja fúrni azt, mert nyíltan nem meri vállalni a véleményét. Na, kérem itten tettenérés történt, 1984 –et írunk és a gondolatrendőrség a főépítésztől kezdve a polgármestereken át mindenkit sakkban tart, hogy az ördög tervezte múzeumokkal elvegye a lakosságtól a zöldfelületét, ráadásul hidrogeológiai tanulmányok nélkül. Arról sajnos nem tudtuk meg a véleményét, hogy idén a FŐKERT kitakarítja a városligeti tavat, felújítja a napozóstégeket, az iskolások játszóterét, a padokat, növeli a szemetesek számát és 4000 növényt telepít. Pedig ez lehet érdekelte is volna azt 35-40 jelenlévőt.

 hcs2.jpg(Várnai és Horváth Csaba)

Horváth Csaba megjelenése tovább borzolta a kedélyeket, de jobban belegondolva kik mások menthetnék meg Budapest tüdejét, mint a damurolandi paradigmákat követő Várnai, a balliberális város rehabilitáció szedett szemöldökű szimbóleuma, és a Civil Női Kormány Környezetvédelmi Minisztere. Nyilvánvalóan buzgóságuk mögött az októberi választások húzódnak, ahogy Várnai egy interjújában sejteti, szívesen összefogná Zuglóban ballib oldalt, a helyi női lakosság nagy örömére.

 

 

Az elrettentő példa

2014.06.11.


Pápai Bianka kommentelőnk ötlete nyomán segítsünk a HVG -nek, és nézzünk körül Bakuban, milyen galádságok épültek ott.

 1.jpg

 

 

 

9.jpg

2.jpg

3.jpg

8.jpg

4.jpg

6.jpg

Alijev a Királydombon?

 

Bakuban épülnek hasonlók” - indít szenzációt hajhászva a HVG cikke, amire kapásból rávághatnánk, hogy hazugság, de inkább segítsünk kibontani az igazság minden részletét. Bakuban nem épült múzeum negyed, ellentétben Béccsel, Münchennel, Houstonnal… de hagyjuk is ezeket, mert azok már Balkán, meg amúgy is elmondták már a hazai szakemberek, hogy azok mások, nem mérvadóak, azokat a jóisten is odateremtette, viszont a mienk… na, az már ördög műve. A másik bibi, hogy az épületekről decemberig semmit nem tudunk, de a prekoncepció már dolgozik is és vizionálja be a bakui állapotokat. És milyen igazuk van, ha csak egy pillantást vetünk a tervpályázat zsűrijére össze is áll kép, csupa azerbajdzsáni figura, mint például a Rijksmuseum igazgatója, vagy a Financial Times építészeti kritikusa.

Jellemző volt a FUGA –ban tartott konferencia előadóira, és HVG-s cikkíróra is, hogy nem zavarják a tények a tisztánlátásban.  A pozitívumokat, mint ha nem akarnák meghallani. Említés szintjére sem emelik a zöldfelületek növekedését, az átmenő forgalom megszüntetését (napi 15.000 autó), a több száz parkoló autó eltüntetését, és az eddigi kritikákat megfontoló, azt az épületek áthelyezésébe építő mentalitást. Nem tudok másra gondolni, mint hogy itt már rég nem a Ligetről van szó, hanem a magas lovon ülő, sértett, gőgős, a saját véleményét ultima rationak tekintő, hazai szaktechnokrácia lábrázásáról.  

Sajnálom, hogy a számomra – eddig – hiteles HVG partner ebben a tárgyilagosságot totálisan nélkülöző egyoldalú sárdobálásban.

Érvek helyett magányos magamutogatás

 

Városliget Város Vár címmel a Magyar Urbanisztikai Társaság tegnap délután, kora este meghívott előadók segítségével igyekezett több szakma szemüvegén keresztül érdemi vitát folytatni a Városliget jövőjéről. Ha nincs ott az LMP-ből asszonyverés gyanúja miatt kizárt, most éppen Civil Zuglós Várnai László, akkor talán el is érték volna céljukta. De ott volt. (Erről picit később).

A FUGA apró kiállító termét hamar megtöltötték vendégek, jórészt ifjú egyetemisták és az építész szakma képviseltette magát, akiket a kíváncsiság mellett az igényelhető 1,5 kreditpont is a rendezvényre vonzott.

Körmendy Imre elnök bevezetője után rövid 10-15 perces előadások következtek, amelyek igyekeztek más és más szakterület felől körüljárni a témát. Voltak érdekes információk a Városliget történetéről is, de a több mint két és fél órás időtartam alatt lényegében a korábbi kritikákat ismételték el a hozzászólók.

IMG_7711.jpg

Az előadók részéről a Liget Budapest Projekt ellen elhangzott leggyakoribb érv – a vélt csökkenő zöld felületek mellett - az volt, hogy miért kell egy helyre koncentrálni ennyi múzeumot, és miért nem Budapest jórészt peremvidékén fekvő elhanyagolt, használaton kívüli épületeiben, tereiben kerülnek szétszórásra, úgynevezett barnamezős beruházásként. Nem vitatva az előadók szakértelmét, de talán ideje lenne a szakmának túllendülnie ezen a kérdésen. Egyrészt egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a múzeumok decentralizált elhelyezése valóban képes újra életet lehelni egy környékbe (lásd Nemzeti Színház), másrészt számos nemzetközi példa mutatja, hogy a múzeumok koncentrált elhelyezése igenis működőképes lehet, meghatározva a város arculatát. Itt érdemes megjegyezni, hogy ehhez a múzeumok jelenlegi gyűjteményeit át kell gondolni, hogy hosszú távon is képesek legyenek fenntartani az érdeklődést.

El kell fogadni, hogy a helyszín adott és inkább arról kell(ene) beszélgetni, hogyan tudjuk a kulturális célokra emberemlékezet óta nem látott forrásokat úgy elkölteni, hogy a liget visszanyerje közparki funkcióit szimbiózist alkotva a körülötte létrejövő múzeumokkal. Erre igyekezett választ adni Albrecht Ute prezentációja, aki a fővárosi képviseletében bemutatta a készülő városligeti szabályozás sarokpontjait megerősítve, hogy a zöld felületek aránya a korábbi 61 százalékról 65 –re  (valós zöld felületről van szó, nem épület felszínről), míg a beépíthetőség 7 százalékban maximalizálódik. Többször elmondta, hogy minden ágáló megértse: a beruházás meg fogja őrizni a liget növényvilágát, különös tekintettel az itt elhelyezkedő ősfákra. Egyedüli kivétel a Nemzeti Galéria helyszíne, amely a PECSA helyét foglalja majd el, itt le kell majd csípni egy picit a zöld felületből.

IMG_7733.jpg

Az rendezvényt a kritikus, de kulturált hangnemű előadások jellemezték, egészen a végéig, amikor is Várnai László zuglói önkormányzati képviselő égve a tettvágytól belekezdett politikai performanszába, és aláíró íveket osztott a Városliget megmentéséért. Egészen kínos és méltatlan jelenet volt, a szervezők is szóvá tették, hogy nem ez volt a rendezvény célja. Ráadásul ezzel az amúgy legitim érvekkel érkező, párbeszédben reménykedő előadókat hiteltelenítette el. Nehéz elhinni neki, hogy a budapestiek (zuglóiak) érdekeit képviseli. Sokkal inkább tetszett a magamutogató fontoskodása saját politikai pecsenye sütögetésének.

Azért bízunk abban, hogy a június 12–én folytatódó partneri egyeztetés segíti a feszkók enyhítését. A Főváros részéről mindenesetre érzékelhető a szándék, a megfontolandó kritikákat már be is építettek a koncepcióba.

Tényleg, most komolyan: miért akkora baj, hogy egy kultúrváros jön létre a városban? Kevesebbek, vagy többek leszünk-e általa?

Szerintem…

Hátha erre is választ kapunk nemsokára.

 

IMG_7738.jpg

IMG_7725.jpg

IMG_7716.jpg

IMG_7740.jpg

Fotó: Bono

 

Ezeket a cikkeket olvastad már?