Nincs telitalálatos a hatos lottón
A 34. héten megtartott hatos lottó számsorsoláson a következő számokat húzták ki: 3, 14, 16, 22, 38, 44. 6 találatos szelvény nem volt; 5 találatos szelvény 65 darab, nyereményük egyenként 224.895 forint; 4 találatos szelvény 2.144 darab, nyereményük egyenként 6.820 forint; 3 találatos szelvény 33.916 darab, nyereményük egyenként 1.675 forint.
Blogolj!

Ne keverjék, ne kavarják

2016.02.21.

Na, most, van itt ez a „Baán-ügy”. Nem tudom, hogy ügy-e, mindenesetre aggasztó jeleket tapasztalunk itt, a szerkesztőségben. Valahogy úgy érezzük, hogy nem minden, a Liget-projekt kapcsán véleményt nyilvánító résztvevő áll a valóság talaján. Nem nagyon akaródzik nekik (és sajtómunkásaiknak) elválasztani az ocsút a búzától.

Pedig el kell.

Baán László Szépművészeti Múzeum főigazgatóként hozott döntései semmi esetre sem érinthetik, befolyásolhatják (és tehetik kritika tárgyává) a Liget-projektben miniszteri biztosként kifejtett tevékenységét. És magát a projektet sem. Egyetlen esetben, amikor a projekt keretén belül a Szépművészetivel kapcsolatos döntésekről van/lesz szó.

Az, hogy – nem mellékesen szabályszerű szerződés keretein belül – kinek kölcsönöz a RAKTÁRBÓL képeket, amelyeket hiánytalanul, hibátlanul és határidőre visszakapott, nos, az nem befolyásolja a Városliget zöldfelületeit.

Miként az sem, hogy milyen (hibás, vagy nem hibás – nem tisztünk eldönteni) döntés keretében (amelyhez főigazgatóként joga van!) adja oda bérbe vagy ingyen a rábízott múzeumot a jelentkezőknek. Ezek elsősorban ízlésbeli kérdések, lényegi dolgokat nem szabad, hogy befolyásoljanak. (Gyanítom, ha nem Habony Árpádról, hanem bárki másról lett volna szó, akkor az eset még hírt sem ér meg, nemhogy címlapsorozatot).

Ezeknek mi köze a vacsorához?

Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint a Gyurcsány-kormány és Hiller István minisztersége idején, 2007-ben került sor az esküvői vacsorára, amikor még szó sem volt a Liget felújításáról, rehabilitációjáról. Mert eszükbe sem jutott. (Nem Baánéknak).

Ebből kellene – mindenkinek – kiindulnia.

És abból, hogy a Baán-Habony kapcsolat okozott-e bárkinek bármilyen kárt? Hogy egy kulturális menedzseléssel foglalkozó céget miért vétek felkérni kulturális menedzselésre? Hogy változik-e bármely festmény szépsége azért, mert egyeseknek Baán és/vagy Habony nem szimpatikus? Van-e köze ennek bármihez?

Szerintünk nincs.

A tervezői vagy tájépítészeti pályázatokat nem Habony bírálja el, hanem egy nemzetközi zsűri. Nem Habony cége fog építkezni, hanem egy közbeszerzésen kiválasztott partner.

Úgy hogy erősen az az érzésünk, hogy egyesek itt csak a fekáliát keverik-kavarják. Baánba szakmailag nem tudnak belerúgni, így keresnek egy címlapképes figurát, akire aztán a rigómezei csata óta az összes negatívumot rá lehet húzni.

Csak éppen azzal nem foglalkoznak, hogy a kiválasztott démonról az ország 90 százaléka azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Ez csak körúti, belterjes értelmiségi és sajtóköröknek téma. Ezért kellene leszállni erről a vonalról, mert érvek helyett csak személyeskedő indulatokat gerjeszt.

Ha egyáltalán.

Karácsony várost csinál

Vajon hogyan lehet vitának nevezni valamit, amiben az egyik fél még véletlenül sem a vita témájáról beszél a vitapartnere többszöri unszolása ellenére sem? Karácsony Gergely zuglói polgármester fentebb vázolt ténykedése folytán kijelenthető: sehogy.

A nagy dérrel-dúrral beharangozott, és – pártaktívának is beillő szellemiségben – szép létszámú közönséget vonzó dr. Baán László – Karácsony Gergely vita mindenről szólt, csak a politikus jóvoltából egyről nem: a Városligetről.

Baán ugyan szokásához híven – erről csak leszokik egyszer – késett (morgolódtak is rendesen, antrénak semmiképpen sem volt jó, mert még a semlegesek is udvariatlanságnak vették), de utána szemléletes és konkrét prezentációval kísért érvrendszerrel ecsetelte a Liget Projekt előnyeit, szépségeit, világszínvonalú elképzeléseit.

Karácsony erre egy „itt vagyok, de minek” felütéssel kezdődő aktuálpolitikai (oda nem illő) ámokfutásba kezdett, amely a Fidesz Budapest-politikájától a Patyomkin váron át tartalmazta a ligeti lényeget is: ne legyen ott semmi, sétáljon a nép.

Hű, baszd meg! Ez igen!

Ennyi volt az érdemi hozzászólás...

A főpolgármester-jelölti kortes beszédben még összefüggéstelenül orbánozott egy jó ízűt (arisztokratikus viselkedés a Várba költözni, letűnt múltat visszahozni, a Ligetre meg odadobnak mellékesen 200 milliárdot, hogy kuss legyen a Várról), ami megfelelt a balliberális pártotthonként is funkcionáló Mozsár kávéházba (tréfás, hogy a Városliget Zrt. vezérigazgatóját Mozsár Istvánnak hívják…) összehívott PM kongresszus résztvevőinek (mind az 58 párttag ott is volt). Nyilvánvaló volt, hogy Karácsony a sajtónak játszik, érdemben hozzá sem tud szagolni a témához. Azt is bírta mondani, hogy minek ide múzeum, amikor a turisták nem a magyar képzőművészet, hanem a Sziget-fesztivál miatt jönnek fővárosunkba…

A felhergelt, Ráday Mihállyal megerősített LMP-PM-es zöldkoalíciós nagygyűlésnek még odavetette a legszebb mondatot: A várost a városlakóknak csináljuk!

Csinálni mást szoktak…

Nyilvánvalóvá vált, hogy KG még véletlenül sem akar érdemben a témában megnyilatkozni – nem is tűnt úgy, mintha tudna –, de azok a mondatok simán elsiklottak füle mellett, amit Baán a fő téma, a NAGY ZÖLDÜLÉS kapcsán mondott: nincs olyan számítási módszer, ami szerint csökkenne a zöldfelület.

Az algarajongók ingerküszöbét nem ütötte meg a mondat, s amikor Baán azt kérte a jelenlévőktől, hogy mondjanak egy olyan fejlesztést Budapest elmúlt 120-130 évéből, aminek örültek az itt lakók és csodájára jártak a külföldiek (mert a Liget ilyen lesz), akkor a mögöttem álló, 50 körüli nő (pártaktivista) bemondta a tutit: Romkocsma.

Na, itt hagytam ott a „vitát”. Teljesen értelmetlennek tűnt minden további perc ebben a Mozsárban.

A történéseket maximálisan jól látta előre a tegnapi mémalkotó. Látnoksága itt!

Karácsony a bunkerben :)

2016.02.14.

Hétfőn Baán-Karácsony vita lesz, csak azt nem tudjuk miről. Mindenesetre a neten találtuk ezt a videót, ami nagyjából tükrözi a jelenlegi pozíciókat. 

Megnyugtató hírek a Ligetből

2016.01.22.

Tegnapelőtt beszámoltunk róla, hogy a Karácsony féle önsorsrontó népszavazási kezdeményezést a Kúria – a fejlődés pártján álló budapestiek legnagyobb örömére – a szeméttelepre hajította. Meg is kérdezték Lázár Jánost a tegnapi Kormányinfón a döntéssel kapcsolatban, aki ha lehet, még a Kúria döntésénél is megnyugtatóbb választ adott, és kitért a szépen, lassan testet öltő Liget II-re is:

„Egészen biztos vagyok, hogy Budapest polgárai a Kúria döntése nélkül is a Liget újjáépítése mellett szavaztak volna egy népszavazáson, semmi kételyem nincsen. A Liget projekt ki fog egészülni egy Nyugati Ligettel, fogalmazzunk így. A kormány azzal bízott meg, illetve a miniszterelnök úr arra kért, hogy legkésőbb február 10-ig vigyek egy terv koncepciót arra, hogy a Nyugati pályaudvar és az állatkert közötti rész, hogyan kapcsolható a Nyugati része a Ligetre. Tehát az eredeti Liget projekt, hogyan egészítheti ki ezzel a Nyugati Ligettel, vagy Liget II-vel. A mi javaslatunkban az lesz, hogy a vasút kerüljön a föld alá, a Nyugati pályaudvar teljes egészében kerüljön újjáépítésre, és egyébként pedig a föld felszíne fölött egy hatalmas zöld terület jöjjön létre, mondjuk egymillió fa ültetésével. Meggyőződésem szerint megfelelő válasz lesz a zöld területekért aggódók, vagy a zöld területek csökkentők számára is.”



Izgalmasnak ígérkezik tehát a Nyugati pályaudvar és a hányattatott, de jobb sorsra érdemes környékének rehabilitálása, azonban látszik, hogy itt még koncepciók versenyeznek. Természetesen rajta tartjuk a szemünket az elképzelésen és beszámolunk az újdonságokról. 
Ami viszont a közeljövőt érinti, talán a legfontosabb mondat Lázártól a folytatásban hangzott el:

„Ráadásul a miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy a Liget projekt tekintetében az első munka a zöld terület újratervezése, annak a tervpályázatnak a megvalósítása, amely arra a kérdésre ad választ, hogy milyen közparki funkcióknak kell megfelelni a Ligetnek. Tehát népszavazás ide vagy oda, népszavazás elmaradásától függetlenül mi azon dolgozunk, hogy a zöld terület nagysága a városnak ezen a részén jelentős mértékben növekedjen.”

Ezt olvasva még a Projekt legelszántabb kritikusainak is meg kellene nyugodniuk (miért tennék?), hiszen az ő táboruk jellemzően egybe esik azokkal a rendszerkritikusokkal, akik meggyőződése, hogy ma Magyarországon csak akkor történhet bármi, ha a „despota kézivezérlő” úgy rendelkezett.

Hát, a „despota kézivezérlő” most úgy rendelkezett. Elsődleges prioritás a zöld és a közpark funkció megújítása (amit egyébként Baánék már ezer és egyszer elmondtak). 

Népszavazás a Ligetről – Tényleg kell ez?

2015.12.27.

Karácsony Gergely zuglói PM-es polgármester biztos nagyon boldogan tölti az ünnepeket, hiszen sikerült elérnie, hogy a fővárosi választási bizottság jóváhagyja népszavazási kérdését a Liget-projekttel kapcsolatban. A kérdés így hangzik: “Egyetért-e Ön azzal, hogy a városligeti építési szabályzat ne tegye lehetővé új múzeumi épületek építését a Városligetben?”.

Számára ez nagy siker, csak az a kérdés, hogy miért? A magyar ugyanis egy olyan nép, ami fél a változásoktól és inkább ragaszkodik a jól megszokott dolgokhoz. Így volt ez akkor is, amikor sok-sok évvel ezelőtt megépült a Vajdahunyad vára, a Széchenyi fürdő vagy az Állatkert. És így van ez most is, amikor egy olyan terv megvalósítása indulna, amihez foghatót rég nem látott a főváros.

Ismétlés a tudás anyja alapon leírnám újra, miről is szól a projekt. Megújul a Városliget mára igen csak elhasznált zöldje, felújítják a játszótereket, épülnek új sportpályák és kivilágított futókör, megnyitják a Szépművészeti régóta bezárt tereit, illetve az Állatkert kap egy Európában egyedülálló csarnokot. Ezen kívül épül még pár parkolóház is, hogy eltűnjenek a Ligetben parkoló autók ezrei, melyek szintén nem növelik a parkba látogatók esztétikai élményét. Ezek így nem hangoznak rosszul, igaz?

Na de a beépítés! – kérdezhetik sokan. Na beépítés, az nem lesz. Jelen állás szerint három új múzeum és egy színház kerül majd a Ligetbe. A Néprajzi Múzeum és a Városligeti Színház épülete az Ötvenhatosok terén fog állni, ami jelenleg egy betontenger, sok parkoló autóval. A Magyar Zene Háza az egyhagyatott Hungexpo irodák helyére kerül. Az Új Nemzeti Galéria, pedig a Petőfi Csarnok helyét veszi át, ráadásul (a mérettől való félelmeket eloszlatva) az eredeti tervhez képest 20%-kal kisebb alapterülettel, hiszen a Ludwig Múzeum nem költözik bele.

Arról talán nemis érdemes beszélnem, hogy ezek az intézmények megérdemlik, hogy végre olyan épületeket kapjanak, amik eredetileg is múzeumnak épültek, nem bíróságnak, vagy királyi palotának. Így tudnak majd a múzeumok 21. századivá válni, amivel olyan élményt kínálnak a látogatóiknak, mely versenyképessé teszi őket a szabadidőtöltés modern formáival szemben is.

Mindezeken felül felbontják és lekeskenyítik azokat a parkot átszelő, nagyméretű betonutakat, melyek teljesen feleslegesen veszik el a területet a növényektől. Így nő majd mindennel együtt a zöldfelület a mostani 60-ról 65%-ra. Látható tehát, hogy nem a Városliget lerombolása, hanem megújítása a cél. Az, hogy a most igencsak elhasználódott állapotban lévő park visszanyerje régi fényét, és közben folytassák a hagyományt, amely az ezredforduló óta kultúrális intézményeket telepít a Ligetbe és környékére.

Ez lenne olyan rossz? Én nem hiszem. És szerintem Zugló polgármestere sem. Ha Ő lenne hatalmon, biztosan támogatná a tervet. Dehát ellenzékben van, ezért mindenáron elleneznie kell. Nekünk meg nem kell hozzá csatlakozni, hanem merni kell elindítani ezt a fejlesztést.

Lizsé lapszemle – óvakodj a zuglaptól!

2015.09.09.

Várnai László, a WBC cirkálósúlyú világbajnoka visszatért nyaralásáról, kipihente magát és nekilátott alkotni. Verejtékes munka után született meg a szimpatikus önkritikával csak „zuglap” –nak keresztelt… hát…zuglap, amelyet a (nevében) CivilZugló földalatti mozgalom hívott életre nem kisebb céllal, minthogy megvédje a Városligetet a gonosz erőktől (fejlesztésektől).

Átolvasása mélyütéssel a padlóra vitt, egy teljes napra volt szükségem a teljes mentális regenerációhoz. Szeretnénk ettől az élménytől megkímélni kedves olvasóinkat, így csak röviden összefoglalnánk Önöknek a „zuglap” esszenciáját.

Szemezgessünk mindjárt a borítóról. Várnai barátunk kitörve a XIV. kerületi Pilvax kávéházból, mielőtt elindult volna kiszabadítani Zoboki Gábort Táncsics Mihály börtönéből, közzétette forradalmi követeléseit, a 9 pontot, amelyek a következőek:

ápolt zöldterületeket, locsolt gyepet

sima, babakocsival járható járdákat, lépcsőket

karbantartott, balesetmentes játszótereket

felújított, tiszta padokat, működő ivókutakat

gyakoribb takarítást, időben ürített szemeteseket

korszerű gumiborítással, világítással ellátott sportpályákat

gumiborítású, közvilágítással ellátott futókört

kultúrált mellékhelyiségeket, öltözőket

a fővárosiak és nem a turisták kegyét kereső vendéglátóhelyeket

Tiszteletre méltó a képviselő úr igyekezete, de örömmel tájékoztatom, hogy a fent felsorolt elemek mind-mind szerves részét képezik a Liget Budapest Projektnek. Ugyanakkor egyben aggasztó is, hogy Várnai, mint közpénzből finanszírozott önkormányzati képviselő ennyire tájékozatlan a választókerülete tájékán, sőt még aláírásokat is gyűjt, hogy meghiúsítsa ezeket a – saját maga által követelt- fejlesztéseket. Ahogy jó barátja mondaná: lári fári.

Na de menjünk tovább. A következő cikkben -valószínűleg némi tudatmódosító hatására- 200 fa kivágását vizionálják. Igazi hangulatkeltés a javából, többször és több helyen is elmondták már a projekt gazdái, hogy nem nyúlnak a fákhoz, azon kevés helyen pedig, ahol muszáj, ott átültetnek. Gyanítható, hogy a zuglap elkészítéséhez felhasznált papír legyártásához több fának kellett szenvednie, mint amennyi a Liget Projekt építése alatt fog. Az írásban hitetlenkednek még, hogy úgysem fog nőni a zöldterület, az 56-osok terén elhelyezendő gyepszőnyeg értéktelen. Ez az ő véleményük, sokak szerint pedig értékes, ahogy az is, hogy eltűnnek végre onnan az ezrével parkoló autók, és igen is lehetséges a zöldterület növekedése, elég csak ligetet átszelő, teljesen felesleges 2x2 sávos aszfalt utakra gondolni.

Fordítva a következő oldalra jön a második ökölcsapás, Várnai szerényen interjút készít magával, amelyből olyan szavakat is megismerhetünk, mint a ligetszaurusz (!). Az egész beszélgetés egy olcsó ön promóció, amelyet olvasva a feléhez érve biztosan megbánjuk, hogy egyáltalán elkezdtük. Szó esik még a KERTEM „romkocsma” sorsáról, ami valóban egy kedves kis hely, de úgy gondolom, hogy egy évben négy-öt hónapon keresztül működő, szűk közönség által használt szórakozóhely nem írhatja felül a közérdeket, jelesül a Hungexpo irodaházak felszámolását. Biztos vagyok benne, hogy át tudnak majd költözni hasonlóan hangulatos új helyre, akár a Ligeten belül is.

Fotó: atlatszo.hu

Végezetül a Zoboki-van Egeraat-Ráday trio pályára küldésével beveti az újság a nehéztüzérséget, ami után bekövetkezik a kulturális holokauszt. Zoboki tematikában javasoljuk a kedves olvasónknak, hogy inkább fussa át korábbi írásainkat a neves építészről, jobban jár. Minden tiszteletem Erick van Egeraat úré, de éppen elég kárt tett Ő már a Liget környékén az ING házzal, maradjon most egy picit a partvonalon. Ráday Mihály pedig a városvédő. Minden olyan értelmes kezdeményezéstől próbálja megvédeni a várost, ami nem az ő agyából pattant ki, szerencsére egyre kevesebb sikerrel.

Összegezve arra bíztatom Önöket, ha nem gyújtósra vagy légycsapóra van szükségük, ne adj isten vallatni szeretnének valakit, kerüljék el messziről a zuglapot. A kiadvány nem más, mint a CivilZugló kiforgatott, fél információkra alapozott támadása a Városliget rendbetétele ellen, amely végül gátlástalan önreklámozásba fullad. Nem hiszem, hogy erre kapott felhatalmazást Várnai László a szavazóitól.

Zoboki, a partizán 2.0 - Udvari bohóckodás

Csudálatos nap volt a tegnapi, hiszen végre eredményt hirdettek az új Nemzeti Galéria tervpályázatával kapcsolatban. Egy rövidke elmélkedés erejéig azonban szeretnék még egy picit visszakanyarodni a hét elejére: történt ugyanis, hogy a Katona József Színház kantinjában vitaestet rendeztek a Liget Budapest Projektről. Baán László, Ed Harris (György Péter), Barkóczi István és Balázs Mihály húzta fel a mellvértet, és kardot rántva estek egymásnak a Városliget szent ügyéért.

1.jpgforrás: Nagy Edina

A projekt szempontjából sok újdonsággal nem szolgált az este azon kívül, hogy megdöbbentő látni mennyi embernél akadt be ugyanaz a lemez, úgyhogy megpróbálok segíteni, lassan írom, hogy mindenki megértse:

NEM

BETONOZZÁK

LE

A LIGETET

PONT

Ellenben annál érdekesebbek voltak az elmúlt napok eseményeit kibeszélő vitriolok. Bemelegítésnek a Közlekedési Múzeum hálás témájával kezdtek, mindenki egyetértett: a felújítás időszerű, üdvözölték a kiállítótér bővülését. A beszélgetések alatt azonban egyre inkább érezhető volt a közelgő vihar, ami az inkriminált Zoboki manőver megtárgyalásánál csapott le. Aki nem ismerné a történteket, érdemes Cicc.á tanult kollégám korábbi értekezését pótolnia. Barkóczi István, Zobokiék képviseletét felvállalva azt találta mondani, hogy ezt bizony egyfajta polgári engedetlenségnek szánták. Ennél a pontnál kezdtem hevesen vakarózni és tikkelni. Még valamennyire meg is érteném az akciót, ha utána kiállnának, és érvekre felfűzve elmagyaráznák, miért gondolják, hogy a galéria jobb helyen lenne a várban, mint a ligetben. Ehhez képest a Baán és György felől érkező teljesen jogos és ésszerű felvetésekre Barkóczinak a kétségtelenül meggyőző „csakazértismaraggyonavárba” és az „ottahelye” volt a válasza. Különösen érdekes volt eközben figyelni, hogy a tőlem 1m-re ülő Zoboki Gábor rendkívül elégedett mosollyal az arcán percenként végigtekintett a közönségen, önelégülten biccentve, amikor tekintete találkozott valamelyik kedves ismerősével. Szinte látszódót a szövegbuborék a feje fölött: „Na, jól belefostam a ventillátorba, mi?! :))) YOLO”.

makettparbaj_12.jpg

Abba is hagytam a vakarózást, mert megértettem, hogy itt semmilyen polgári engedetlenségről nincs szó, pusztán egy sértett gyermeki lélek ripacskodó performanszáról, hogy ahogy mondani szokás: ellopja a showt. Hát ellopta. Ahogy ellopta egy másik magyar tervezőiroda elől a lehetőséget. Ahogy saját magát is szembeköpi: 

„Az terjed a városban, hogy a Budai Vár teljes rekonstrukcióját, az erre vonatkozó koncepció kidolgozását és majdani megvalósítását a kormány Zoboki Gáborra, illetve a Zoboki és Demeter építészirodára bízná...

...

– Igaz a hír a Vár rekonstrukciójával kapcsolatban?

– Én is hallottam ilyen pletykákat, de azt hiszem, az ilyenfajta szóbeszéd a munka nélküli építésztársadalom kellemetlenkedése. Hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi – januári – felmérések szerint a magyar építészek nyolcvan százaléka munkanélküli... Ebből pedig az következik, hogy rendkívüli az éhség a munkára...

...

– Még mindig a válaszra várok, hogy akkor most a maga irodáját fogják-e megbízni a Vár rekonstrukciójának kidolgozásával?

– Nem hiszem. Én egy modernista pasas vagyok, nem profilunk a történeti épületek rekonstrukciója....”

(részlet a Mozgó Világ 2011-es Zoboki interjújából)

Így múlik el a világ dicsősége, a konklúziót minden vonja le maga.

UI.: Végre egy üdítő Liget Projektes fórum, ahol nem Zugló Ökle Várnai Laci, és a hidrogeológia városligeti nagyasszonya, Garay Klári néni tematizálta estet. Minden bizonnyal a 750 Ft-os belépő riaszthatta el őket, isten tartsa meg a jó szokásukat.

Zoboki, a partizán

Nem tudom, hogy ki miként van vele, de ha engem meghívnak egy partyra és én azt elfogadom, akkor oda megyek és nem pedig egy általam kitalált helyre, lobogtatva a máshova szóló meghívómat, hogy rendezzenek ott is egy partyt, de csak én legyek az egyetlen résztvevő.

Zoboki Müpa Gábor, a Villogó Doboz tervezője ezt teszi. Meghívták – és elfogadta – az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum tervezésére, amellyel egy magyar építész elől vette el a helyet. Igen, mert a Városliget helyett a Várba tervezte galériáját. Oda, ahonnan a Nemzeti Galéria elköltözik a Ligetbe. Gondolván, hogy majd lefocizza partizánakcióját politikai potentáttal, a Vár-projektet felügyelő L. Simon exíróval. Noha a pályázati kiírás eléggé egyértelmű: „A magyar és nemzetközi szakemberekből álló11 tagú zsűri a leendő múzeum építészeti minősége és megoldásai mellett ugyanis a technológiai és funkcionáliselképzeléseket (például a várható látogatói élményt és múzeumtechológiai megoldásokat) a tervezett épület fenntarthatóságát (energiahatékonyság, ökológia), a környezettel kapcsolatospárbeszédet (többek között a zöld területi szempontokat, a városképi beágyazottságot, a Városligettel való kapcsolatot vagy az épület megközelítését) és a várható költségeket (mind bekerülési és üzemeltetési vonatkozásban) is értékeli majd”.

Zoboki Gábor

Azaz a Zoboki-L. Simon páros úgy gondolja, hogy a Vár a Városligetben van, hiszen máskülönben nehezen teljesíthető az épület és csodálatos közpark kapcsolata… (Majd küldünk egy Budapest térképet).

A történet egészen elképesztő. L. Simon hirtelen jött Liget-projekt ellenes felszólamlásait (nem tartja rossz ötletnek Zoboki javaslatát, hogy az Új Nemzeti Galéria mégse a PeCsa helyére kerüljön, hanem maradjon a Várban, de ott új helyen, a Szent György téren – nyilatkozta a Narancs-nak) szerencsére még nem foglalta versbe, mint a váratlanul kiderült című legendássá vált művében művészettörténeti hányattatásait:

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat

L. Simon László szakért

Amennyiben a Zoboki Villogó Doboz Gábor-féle partizán (vagy tán szívének így kedvesebb: kurtizán) akció mellé áll, akkor gyaníthatóan nem csak a „hazai művészettörténet” felejtkezik el róla, hanem az építésztársadalom teljesen jogos felháborodását és haragját is magára húzza. Kinek kell ez?

Zoboki igencsak alattomosnak tetsző húzása pedig azt jelenti: elvett egy esélyt a magyar építészektől. Mert biztos vagyok benne, a többi magyar építész oda megy, ahová a meghívója szól…

Már csak abban lehet bízni, hogy a kormány és a miniszterelnök tartja magát korábbi döntéséhez és valóban a Városligetben lesz az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum. S bár csak kedden lesz az eredményhirdetés, abban biztosak lehetünk, hogy egy névvel semmiképpen sem találkozunk győztesként: a Zoboki-Demeter & Társaik Építészirodáéval. De azt hiszem, ennél sokkal, de sokkal többet veszítettek: a hitelüket a magyar építésztársadalomban.Hiszen mit tett Zoboki Partizán? Pályáztatás nélkül akarja a megrendelést lepacsizni egy államtitkárral. Felrúgva mindent és mindenkit. Hatalmas öngólt rúg a kabinet, ha csak egy pillanatra is komolyan veszi ezt a felvetést. S lassan kereshetnének valami irodalmi ösztöndíjat (10 éveset minimum) L. Simonnak, mondjuk Üzbegisztánban.

S kötetének borítóját majd megtervezi Zoboki.

Villogó könyv lesz…

 

Egy adósság törlesztése - megújul a Közlekedési Múzeum

2015. április 15-én bezár a Közlekedési Múzeum. Na nem kell megijdeni, nem örökre, csak amíg visszakapja a történeti külsejét. Aki esetleg nem ismerné az eredeti épületet – valószínüleg elég sokan vannak így – annak segítünk egy kis rögtönzött történelemórával:

1896-ban, a millennium évében – a Milleniumi ünnepségek fénypontjaként – május 2. és október 31. között a Városliget területén rendezték meg a nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást. Az ideiglenes pavilonokban Magyarország mutatkozott be a világ minden tájáról érkező érdeklődőnek. A kiállítás egyik impozáns épülete a Közlekedésügyi Csarnok volt, amely, akárcsak a kiállítás többi épülete, eredetileg csak ideiglenes jelleggel épült meg. Steindl Imre tanítványa, Pfaff Ferenc tervezte, aki romantikus-eklektikus stílusú épületet álmodott meg, a tekinteteket mágnesként vonzó hatalmas kupolával és Róth Miksa díszes üvegeivel. A világkiállításon mind a múzeum, mind a gyűjtemény a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki, így adta magát a dolog, hogy akkor csak nem kéne lebontani.

4.png

Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban tényleg bevett dolog volt, hogy ilyen kaliberű épületeket hipp-hopp felhúztak, aztán amikor már nem kellett, nekiestek a kalapáccsal. Szóval így alakult meg Európa egyik első műszaki-közlekedési múzeuma 1899-ben. Töretlen sikere egészen 1944-ig tartott, amikor második világégés menthetetlenül begyűrüzött Budapestre, és bombatalálatok érték a múzeumot. A háború után sajnos csak a romeltakarításra maradt erőforrás. 1954-ben a Fővárosi Tanács az épület teljes elbontásáról határozott, de végül szerencsére nem hajtották végre a halálos ítéletet, sőt! Meggondolva magukat, arról döntöttek, hogy szerényebb formában, de újra  kell nyitni a kiállítóteret. Az emblematikus kupolával együtt a komplett emeleti részt visszabontották, és a kor, hát mondjuk úgy “letisztult” épitészeti stílusában elkezdték felépíteni a múzeumot. 1966-ban nyitotta meg újra a kapuit, kicsi, földszintes épületében, és az 1979-85 közötti bővítése során nyerte el azt a szépnek éppen nem mondható külsejét, amit ma is ismerünk.

5.png

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de mindenkinek fűződik hozzá valamilyen kellemes emléke akár gyerekkorából, akár, amikor a gyerekeit vitte oda. Visszakanyarodva tehát a Liget Budapest Projekt keretében megvalósuló teljes történeti rekonstrukció miatt most három évre el kell búcsúznuk a Közlekedési Múzeumtól. Cserébe visszakapjuk a századfordulót idéző, lenyűgöző Pfaff féle épületet, amely belül kiegészül egy új, a térszint alatti 1000m2-es kiállítótérrel (összesen 8600m2), természetesen a mai modern kor igényeihez igazítva. Én, mint technofil apuka valószínüleg bérletes leszek!

7.png

Bódétlanítás

Április elsején a Liget-projekt  egy újabb állomásához érkezett. Elkezdték ugyanis bontani a parkot csúfító bódésort, mely 40 éve rohad fővárosunk egyik legkiemeltebb részén. Ha valaki nem ismeri a magyar közállapotokat, az azt hinné, hogy ezt az ötletet senki sem tudja ellenezni, hiszen az kinek hiányozna, hogy ronda, lelakott bódékból vásároljon gagyi műanyag játékokat, rövid ideig kitartó, viszont drága lufiállatokat, esetleg száraz, többnapos, ellenben szintén drága perecet.

bode1.jpeg

fotó: RTL

De persze itthon vagyunk. Egész kis kommentháború bontakozott ki az origo cikke alatt, mely fájdalmasan kiáltja a világba, hogy “sokan siratják a városligeti bódésort”. Elképesztő látni, hogy hogyan tudja egy alapvetően kormánykritikus híroldal azt megoldani, hogy egy nehezen megkérdőjelezhető ötletet mégis rossz színben tüntessen fel. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket, a bódéárusokon kívül nem fog ez senkinek sem hiányozni, főleg, ha a megújult ligetben kultúráltabb módon lehet majd kielégíteni a gyerkőcök kívánságait. Mert abban biztosak lehetünk, hogy ezt a szempontot nem fogják figyelmen kívül hagyni a fejlesztés során, mégiscsak állami bevételekről és munkahelyekről van szó.

Az árusoknak persze ez most fáj, ami teljesen érthető. Viszont belegondolva, inkább az a csoda, hogy ennyi időn keresztül árulhattak Budapest egyik leglátogatottabb részén sokszor kritikán aluli minőségű dolgokat úgy, hogy semmit nem kellett hozzátenniük az üzlethez. 40 év után azonban itt az ideje, hogy megújuljon a főváros egy újabb olyan szelete, ahol eddig még az előző rendszer “ékeibe” botolhattunk lépten-nyomon. Azt pedig senki nem mondta, hogy, ha lesznek új árusító helyek, oda nem pályázhatnak majd a mostani dolgozók.

bode2.JPG

fotó: blikk.hu

A Liget Budapest Projekt nem csak új múzeumok építéséről szól. Megújul benne a Nagycirkusz, bővül az Állatkert és (amit a kritikusok valamiért nem igazán emelnek ki soha) a költségvetés feléből (75 milliárd forint!) a Városliget is megkapja az a törődést, amiért politikai meggyőződéstől függetlenül már évtizedek óta kampányolnak a hozzáértők. Új lesz a teljes zöldfelület, ismét körbehajózhatjuk a Vajdahunyad-várát, lesz futókör, meg új játszóterek. És igen, ebbe a képbe a régi, rozsdás, szétrohadt bódék már nem illenek. Legyen ez a legnagyobb probléma itthon, és akkor sirathatjuk ezt is közösen… 

Ezeket a cikkeket olvastad már?